Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - IRODALOM - Hajdu Lajos: Österreich im Europa der Aufklärung. Kontinuität und Zäsur in Europa zur Zeit Maria Theresias und Josephs II. Internationales Symposion in Wien, 20–30. Oktober 1980. Bd. 1–2. Wien, 1985 / 300–306. o.

306 Irodalom finista reformtevékenység gyökerei a tereziánus időszakba nyúlnak vissza és sok jelentős jogszabályra (polgári törvénykönyv, polgári perrendtartás, bírósági szervezeti törvény) érvényes a megállapítás: ezek a korábban megkezdett hasonló jellegű reformok betetőzései. Az is igaz viszont, hogy 1780 előtt lassúbb volt a jogalkotás. Ezt az adatok is tanúsítják: a jozefinista évtizedben annyi jogszabályt adtak ki, mint Mária Terézia uralkodásának 40 éve alatt. Részletesen bemutatja Kocher a kodifikációs munka történetét, azt, hogy a Codex Theresianus elkészítése valamint a büntetőkódex 1769-es hatálybaléptetése után ez a tevékenység — különböző okok miatt — lelassult, hogy aztán II. József trónrakerülése után rendkívüli mértékben felgyorsuljon. A türelmi rendelet kiadása (1781) és a büntető perrendtartás hatályba léptetése (1789) közötti években a jozefinista rendszer 9 alapvető fontosságú általános törvényt vagy kódexet hozott tető alá. Emiatt Kocher cezúrának tekinti az 1780-as évet, mert ezt követően szinte forradalmi változások következtek be az osztrák jogrendben, mindenekelőtt a jog nivellálásában. Sorra veszi a szerző ennek dokumentálására a telekkönyvek bevezetésére, az ellenőrzött birtokforgalom és közteherviselés megteremtésére irányuló rendelkezéseket, valamint a személyiségi jogok kiterjesztésében elért eredményeket is: a protestánsokkal és zsidókkal szembeni diszkrimináció megszűntetése, a házasságon kívül született gyermekek és leányanyák jogi helyzetének javítása mind-mind elősegítette a jog modernizálását. A kitűnő tanulmány kapcsán legfeljebb annyit jegyezhet meg a recenzens, hogy — munkája címétől eltérően — keveset foglalkozik a szerző az ítélkezési gyakorlat problémáival, azzal, hogy az új jogelvek a bírósági praxisban az eltérő érdekek és a tradíció hatására milyen nehezen érvényesültek és mennyi bajt okozott az, hogy a jozefinizmus egyidejűleg hajtott végre számos reformot és ezek valamelyike a társadalom jelentős részét, együttvéve pedig túlnyomó többségét szembefordította a kormányzattal. A II. szekció előadói közül többen foglalkoztak az állam és egyház kapcsolatának, viszonyának változásaival (ELISABETH KOVÁCS, GILBERT TRAUSCH ós KARL OTMAR FREIHERR VON ARETIN). Két kitűnő munka található a kötetben, amelynek szerzői az észak-olaszországi Habsburg-birtokok korabeli reformjainak valamely problémakörét elemzik (FRANCO VALSECCHI: „A lombardiai reformmozgalom és a központi hatalom Mária Teréziától II. Józsefig" ; CLAUDIO DONÁTI „Nemesség és igazgatás a trienti püspökségben Mária Terézia és II, József időszakában"), sőt JEAN BÉREN GER (a Rennes-i egyetem professzora) tollából egy különös tanulmány is olvasható „A Habsburg-Birodalom mint rendi állam: cezúra és kontinuitás Mária Terézia idején, különös tekintettel Magyarországra" címmel. Ez utóbbi azonban már publikált források egyes részeinek és megjelent munkák néhány megállapításának (nem is mindig tökéletes) kompendiuma, így a magyar olvasó számára nem nyújthat sokat. Összegezésként: a kötet tanulmányai alapján eredményes ülésszakot tartottak osztrák kollégáink 1980 végén. Az alapkérdést ugyan a résztvevők többsége eltérően válaszolta meg, de ez természetes, hisz bizonyos területeken a kontinuitás, másutt a cezúra érvényesült az osztrák felvilágosult abszolutizmus politikájában. Az előadók hűen összegezték a tudományos kutatások eddigi eredményeit (egyesek saját, új kutatásaik eredményeit is bemutatták), ugyanakkor nyilvánvalóvá váltak a további feladatok, az előadások és tanulmányok alapján világosabban kirajzolódik, hogy egyes területeken milyen teendők várnak még a Közép-Európa történeti fejlődésének problémáit bogozgató társadalomtudósokra. Hajdú Lajos