Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - IRODALOM - Hajdu Lajos: Österreich im Europa der Aufklärung. Kontinuität und Zäsur in Europa zur Zeit Maria Theresias und Josephs II. Internationales Symposion in Wien, 20–30. Oktober 1980. Bd. 1–2. Wien, 1985 / 300–306. o.

300 Irodalom rény, kőbányai lakásában. Mindkét alkalommal készségesen felelt kérdéseimre. Részletesen szólt arról, miképp indult a gyilkosságra készülő társaság az Astoria-szállóból. Attól kezdve azonban, ahogy a Roheim-villához (ahol akkor Tisza lakott; a volt Hermina-, most Május l.-úton) érkezésükről volt szó, kitérő válaszokat adott, állandóan másról igyekezett beszélni. Sohasem tudtam rávenni, hogy valami konkrétumot mondjon a villa körül vagy a villában történtekről. Amikor harmadszor is felkerestem, nem találtam otthon. Szállásadónője azonban behívott magához s azt mondta: Sztanykovszky úr nem vett részt Tisza István meggyilkolásában, ezzel csupán mindig hencegett. Sztanykovszky magatartása, a vele folytatott beszélgetéseim bennem is ezt a feltevést érlelték meg, amelyet megerősített Pölöskei megállapítása is, nevezetesen, hogy ,,az 1918—19-es forradalmak idején többszázan dicsekedtek azzal, hogy résztvettek a régi rendet leginkább jelképező Tisza István megygyilkolásában." (271 — 272. p.) Annak idején arra a meggyőződésre jutottam s ma is vallom, hogy a Tisza-perek célja elsőrenden is nem a valóság felderítése volt s nem is az — mint Pölöskei véli, — hogy a felbujtókat keresték (271. p.), hanem, hogy a konszolidálódni kívánó politikai rendszer minden lehető ellenfelét, Friedrich Istvántól Pogány Józsefig gyanúba fogják s így közéleti szereplésüket lehetetlenné tegyék. Kuriózumként legyen szabad végül még ide jegyeznem: 1938-ban, amikor Sztanykovszky Szegedről szabadult, sehogy sem tudván elhelyezkedni, belépett a nyilas pártba, ahol, nyilván, buzgón tevékenykedett, mert 1945-ben internálták. Hosszas huzavona után 1966-ban „rehabilitálták", 1918-as dátummal elismerték kommunista párttagságát s kinevezték a fóti gyermekváros gondnokává. Ott is kerestem, de akkor már nem volt életben. — 1945-ben véletlenül találkoztam a merénylet egyik szemtanújával, Almásy Denise grófnővel, aki azonban többet, mint ami az újságokból ismert volt, nem tudott mondani nagybátyja meggyilkolásáról. Orrán látszott, hogy arról egy apró darabot levitt az egyik merénylő golyója. Pölöskei komolyan megalapozott, amellett élvezetes, olvasmányos műve a dolgokat úgy adja elő, ahogyan voltak. (Apróbb hibái közül csak egyet említek. A román tanítóképző, természetesen, nem Nagyszombatban, hanem Nagyszebenben volt. — 69. p.) Tisza István alakja az események, történések során bontakozik ki előttünk. Ércalak ez is, ha nem is olyan, mint amilyennek annak idején állították nemzedékem elé. Ércalak, de nem hibátlan, sőt, lehet mondani, szinte minden hibája, éppen ércmerevségéből, hajlíthatatlanságából, a folyton változó élet modern problémáinak meg nem értéséből származott. Nem kis mentségére szolgál, hogy két nagy ellenfele, Károlyi ós Andrássy is csak 1915-ben kérdőjelezte meg a háború folytatásának — amelyet ő attól kezdve, hogy vállalta, elszánt következetességgel igyekezett végig küzdeni — célszerűségét. (254. p.) Kitűnő elemzést ad Pölöskei Szekfű Gyula Tisza—Ady párhuzamáról. Boncza Berta naplófeljegyzéseinek ismeretében érthetetlen, miképp fordulhatott Ady Tiszához, hogy próbálja megtörni választottja édesapjának, Boncza Miklósnak ellenállását a valóban szerencsétlennek ígérkező házassággal szemben. Szekfű Gyula — szerény nézetem szerint — nem véletlen, hogy nem írta meg Tisza István életrajzát. Emberről ós államférfiról kívánt volna írni, ennek azonban a kortársai formálta ércalak útjában állt. Torzó maradt Hegedűs Lóránt kísérlete is. Úgy tudom, az akkor fiatal, kiváló történész, Barta István is kapott erre megbízást. Művével, nyilván ugyancsak nem véletlenül, adós maradt. Ezek a torzó, vagy éppen meg sem írt életrajzok a legmeggyőzőbb bizonyítékai a két világháború közti Tisza-kép hamis voltának. Az egykori Tisza-tisztelők adósságát most egy kitűnő, marxista szerző rótta le elismerésre méltóan értékes művével. Komjáthy Miklós ÖSTERREICH IM EURÓPA DER AUFKLÁRUNG Kontinuitát und Zásur in Európa zur Zeit Maria Theresias und Josephs II. Internationales Symposion in Wien, 20 — 23. Október 1980 Wien, Osterreichisches Akademie der Wissenschaften, 1985. Bd. 1-2. 1102 S. Az osztrák köztársaság tudományos és kutatási minisztériuma valamint akadémiája 1980. október 20. és 23. között tudományos ülésszakot rendezett Bécsben „Folyamatosság és cezúra Európában Mária Terézia és II. József időszakában" címmel. Ezen