Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása a XVIII. század első felében / 267–294. o.
286 Turbuly Éva háború nem Magyarország területén zajlott, hatásuk a megyére kisebb volt a korábbiaknál. Erre az időre a központi kormányszervek, a felsőbb katonai hatóságok a regulamentumokban részletesen megszabták a teendőket és járandóságokat, nem bízták azt az önkormányzatokra. A végrehajtás természetesen továbbra is a megyék feladata maradt. A statútumok többsége a kihágások megakadályozására törekedett. Végrehajtásuk általában a már említett megyei hadbiztosok feladata volt. Utóbbiak kiválasztására nagy gondot fordítottak, ellenőrzésük a szolgabírók feladata volt. Mivel kevés, évi 15 forint körüli fizetést kaptak, nem mindig fogadták szívesen tisztjüket. Ezért volt szükség arra, hogy a hivatalt megtagadókat 17 forintra büntessék. 60 A megye arra törekedett, hogy ne a katonai hatóságok, hanem saját emberei járjanak el a lakosságot közvetlenül érintő ügyekben. 61 A szabályrendeletek többsége a lakosság érdekeit védte: összeíratta a kihágásokat, 62 referáltatott róluk a computusokon, csökkentette a katonatartással túlterhelt községek adóterheit, 63 igyekezett megakadályozni az inquarterisata katonaság önkényes helyváltoztatásait. 64 Több alkalommal limitálták a porciók ellenértókét készpénzben és természetben, 65 szénát, füvet, tűzifát rendeltek az őrségekre és ezt beszámíttatták a szállító községek adójába. 66 Igyekeztek megtartatni a limitációk és regulamentumok előírásait mindkét féllel. Ha a katonaság képviselői nem adtak nyugtát a lakosságnak, a megyei biztosok írták össze eskü alatt a kiadásokat, és ezeket beszámították a hadiadó összegébe. 67 Ugyanakkor a lakosságot is rászorították terheik vállalására. A forspontot megtagadó községeket 12 forintra büntették. A szabályrendeletet két óv múlva megismételték, ami a be nem tartás biztos jele. 68 Szigorúan megbüntették azokat, akik házukat, például kemencéik szótrombolásával alkalmatlanná tették a beszállásolásra. 69 Ebből is látható, hogy a lakosság kétségbeesésében milyen önmagát is károsító tettekre kényszerült a beszállásolások megakadályozására. A parasztok kihágásait ebben az esetben négy forinttal, fizetésképtelenség esetén pálcázással büntették. 70 Ha észrevették, hogy a katonák a lóporciót állataik élelmezésének a rovására borra, vagy pénzre cserélték, mindkét felet megbüntették. 71 A gyakran előforduló verekedések megakadályozására megtiltották a lakosság közös kocsmázását a katonasággal, és a kocsmárosok sem szolgálhattak ki katonának két pintnél több bort. 72 Más kérdés,^ hogy a katonaság erőszakkal is érvényt szerezhetett akaratának. Állandó bizonytalanság övezte a portális nemesek katonatartási kötelezettségét, akik a nemtelenekkel adóztak ugyan, de elvileg mentesültek a beszállásolási és szállítási terhek alól. 1712-ben elrendelték, hogy a téli időszakra ,,ha bír portát, ha nem" az ilyen nemes szállítani és fizetni tartozik. Ugyan60 Kgyjk. 1718. október 11. 61 Kgyjk. 1719. október 25., 1721. augusztus 12. 62 Kgyjk. 1702. december 3. 63 Kgyjk. 1718. április 10., 1738. február 3. 64 Kgyjk. 1718. október 11. 65 Kgyjk. 1713. október 30., 1718. december 11., 1731. december 7., 1734. április 15. 66 Kgyjk. 1713. október 30., 1719. október 25. 67 Kgyjk. 1714. február 15. I-IL 68 Uo., 1716. november 19. 69 Kgyjk. 1720. november 25. 70 Kgyjk. 1719. október 25. 71 Kgyjk. 1715. január 25. 72 Kgyjk. 1712. április 26., 1717. február 17., 1724. december 7.