Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Trócsányi Zsolt: Reformok előtt : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicia és a Hofcommission, illetve Hofdeputation in Transylvanicis, Banaticis et Illyricis (1745–1751) / 189–245. o.
Reformok előtt 233 7. Az adóügyek E tanulmányunkban Erdély adójának csak azokat, a sokszor említett két udvari szerv elé került ügyeit tárgyaljuk, amelyek a korábbiakhoz hasonló rutin-ügyek; az új adórendszer 1746-ban elkezdődött kidolgozása külön tanulmányunk tárgya lesz. Űj vonásokat nem mutat a kép: az országgyűlés uralkodói előterjesztésében szereplő adómennyiséget úgy állapítja meg a központi kormányzat, hogy a rendek valamit lealkudhassanak belőle. Ezen túlmenő alkunak helye nincs, bár az országgyűlések sorozatosan hivatkoznak rossz termésre, természeti csapásokra, és nem utolsósorban a pénzforgalom gyengeségére Erdélyben. Az köztudott dolog (lent Erdélyben és a Birodalom központi kormányzatában egyaránt), hogy megoldást csak új adórendszer hozhat. 8. A katonaság ügyei Valamivel színesebb képet kapunk a Hofcommission-Hofdeputation-nak és a Ministerialkonferenz-nek a katonasággal kapcsolatos tevékenységéről. Itt is találunk persze olyan, már jól ismert ügyeket, mint a discretio ügye. Mint korábbi dolgozatainkban szólottunk róla, a főhadiparancsnok discretióját még III. Károly idején évi 12 ezer Frt-ra szorította le a Konferenz azzal, hogy minden egyéb ajándék stb. eltiltandó. A határozatot aztán úgy hajtották végre, hogy a 12 ezer Frt-ot felvették a főhadiparancsnokok — de más ajándékokat is. A Konferenz (1750. november 23.), a Haugwitz-i adóreformok (s az azoknak némileg a sorába tartozó, készülő erdélyi adóreform) árnyékában élesen elítélte ezt a gyakorlatot (mind az adakozókat, mind az elfogadókat, a közre — tehát az adózóképességre — tartva károsnak ezt), s azt javasolta Mária Teréziának: rendeletileg tiltsa el ezt a Guberniumnak és a főhadiparancsnokoknak egyaránt. Azt az uralkodó döntésére bízta: viszszatérítteti-e az eddig adottakat. Mária Terézia még tőle is szokatlanul indulatos, hosszú resolutióban reagált: nem tud eléggé csodálkozni ezeken az ,,enorm" szabálytalanságokon — írta. Érthető, hogy a katonai fegyelem lesüllyed, ha a parancsnokok ilyen önzőek. Hogy lehet büntetni a szegény hadnagyot, zászlóst, vagy közkatonát, akinek alig van valamije, ha mások ily arányokban szegik meg a hivatalos rendelkezéseket? Az adó így nem az állampénztárba folyik, hanem ilyen mellékutakra megy el. Nem engedi el a viszszatérítést — elég kegyelmi tényt gyakorol! Kimutatást várt róla, hogy apja resolutiója óta ki mit kapott készpénzben vagy természetben — az ország azonban nem érdemli meg, hogy visszakapja e pénzt. Addig is azonban szigorúan eltilt mindenfajta ilyen juttatást. 101 A Haugwitz-reform első éveiben vagyunk: a királynő keményen kiáll a pénzügyi fegyelem mellett, az adózók ilyen „mellékes" terhekkel való megnyomorítása ellen — s nem rejti véka alá elégedetlenségét az osztrák örökösödési háborúban ismeretesen sikertelenül szereplő katonai vezetéssel. Más jellegű, de szintén a katonaság fegyelmével összefüggő kérdés volt 101 Uo. 1750:312.
