Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.
22 Hajdú Lajos sét szüntesse be". (A kutatónak eme 1780. április 17-én kiadott intimátum kapcsán csak két kérdése lehet: miért nem vette észre a Consilium a tanügyi kódex kiadását követő három esztendő alatt, hogy e jelentések szükségtelenek? A másik: miért szorgalmazta mégis, hogy a plébánosok rendszeresen — félévente, előírt szempontok alapján — adjanak információt az iskola—oktatás — tanítók helyzetéről? 33 Ez a következetlenség a korabeli tanügyi igazgatás egyik fő jellegzetessége. Egy egyszerű előírás végrehajtása azonban akkoriban nem volt Magyarországon egyszerű feladat, ezt tanúsítja, hogy a megyék közül jónéhány még évek múlva is felterjesztette a ,,conscriptio"-kat, amelyeket a Helytartótanács rövid úton — minden tárgyalás nélkül — megküldött a főigazgatókhoz. Ez arra is tanúság, hogy az igazgatási apparátusban akkoriban létezett egyfajta tehetetlenségi nyomaték, a szerkezet egy ideig forgott még akkor is, ha az intézkedés végrehajtása a terheket jelentősen csökenthette volna. A megyei információkra épített vezetésnek azonban volt egy másik sajátossága is: az oktatás országos irányítószervénél nem a kellő gondossággal értékelték ezeket az információkat (a jelentések feldolgozásában a Tanulmányi Bizottság valamennyi tanácsosa részt vett, tehát e feladatnak sem volt állandó gazdája), így számtalan esetben átsiklottak olyan negatív jelenségeken, amelyek még a bármilyen hézagos információkból is kiolvashatók voltak. Erre is egy példát: Vujanovszky István (Alsó-Szlavónia görögkeleti iskoláinak felügyelője) 1781-ben történetesen felterjesztette a Helytartótanácshoz a 4 mezővárosi és 16 falusi iskola helyzetét bemutató tabelláris információját. E jelentésben az inspektor számos érdekes (de ellentmondásos) adatot közöl, egyebek között feltünteti, hogy az egyes osztályokban a gyenge tanulmányi eredmények miatt hány gyereknek kell megismételni az évet és hányan léphetnek „feljebb", magasabb osztályba. A 20 település 24 osztályának 773 tanulója közül az 1780/81. tanév II. féléve során 157 (több mint 20%) nem jutott el az évzárásig és mindössze 232 (30%) ért el olyan eredményeket, hogy „feljebb léphetett"; a lemorzsolódottakkal együtt tehát a gyerekek 70%-a nem érte el a megkívánt eredményeket, 384 diák volt annyira „tompafejű" (az összes tanuló csaknem 50%-a), hogy hiába húzta ki az év végét, hézagos tudása miatt előrelépésre nem találtatott méltónak. A részletek azonban talán még furcsábbak: a 24 tanító közül egyedül Lusinszky Antal erkölcseit és szorgalmát találta az inspektor rossznak, olyannyira, hogy tisztségéből is leváltotta (az eszéki II. osztály iskolamesterének erkölcsei egy esztendő alatt romlottak ennyire meg, mert az 1780-as összeírás még szorgalmasnak találta) — ennek ellenére 16 növendéke közül 5 „magasabb osztályba léphetett". Ireg mezővárosban viszont mindkét osztály tanítója szorgalmasan végezte munkáját, erkölcsi kifogásokat sem támasztott az inspektor velük szemben, mégis az I. osztály 125 tanulója közül 56 „lemorzsolódott" és a megmaradottakból — állítólag — senki nem szerzett olyan ismereteket, hogy feljebb léphessen. Ugyanez volt a helyzet az itteni II. osztály 24 tanulójával is: közülük 16 maradt ki, a 8 legszívósabb közül viszont a „magasabb osztályba léptetendők" (promovendi ad altiorem classem) kategóriájába senki nem kerülhetett be. 34 A Helytartótanács e jelentés kapcsán két 33 Prot. 1782: 490. p. 34 OL, G-69: 1781/fons 5. Sch. Nat. Distr. Zagrabiensis, pos. 39.
