Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - IRODALOM - Vass Előd: Somogy megye múltjából. (Levéltári évkönyv 15.) Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1984 / 181–183. o.

Irodalom 181 grófnak, a Maros és a Tisza vonalát őrző császári hadak vezénylő tábornokának 1697. április 8-án kiadott rendelete, melynek célja a Palánkban eluralkodott, tűzvésszel és járványokkal fenyegető tarthatatlan állapotok megszüntetése volt. A másik levélben Joseph Cometh, a szegedi kamarai kirendeltség ellenőre számol be a Budai Kamarai Igazgatóságnak a május 7-i tűzvész pusztításairól. TÓTH EDE Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860—1918 című tanulmányának e kötetben megjelent első részében a város országgyűlési képviselőinek munkásságáról, az ország politikai életében játszott szerepéről nyújt széles körű áttekintést. Munkájának első fejezetében röviden bemutatja a polgári választójog fejlődésének egyes állomásait, különös figyelmet fordítva arra, hogy az általános alapelvek miként érvényesültek a szegedi gyakorlatban. A továbbiakban részletesen ismerteti, hogy a város különböző pártállású képviselői milyen politikai irányvonalat követtek az 1860 — 1918 közötti országgyűléseken, és milyen álláspontot képviseltek az egyes konkrét törvényhozási és politikai kérdésekben. Megállapítja, hogy Szeged város polgárai képviselőik kiválasztásával megfontoltságukat és politikai érettségüket bizonyították. A kormánypárti és az ellenzéki képviselők egyaránt városuk és az ország sorsa iránt felelősséget érző politikusok voltak. Előterjesztéseikkel az egész ország lakosságát érintő számos kérdés megoldását kezdeményezték. Síkra szálltak az önálló hadsereg megteremtése, az önálló vámterület létrehozása és az ország függetlenségének megőrzése mellett. Tevékenyen részt vettek az új választójogi törvény megalkotásában, a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem és oktatás átszervezésében, megújításában. Haladó nézetet képviseltek vallási kérdésekben. A törvényhozás munkájához a város polgárai is hozzájárultak. A választópolgárok által aláírt, az országgyűlés elé terjesztett kérvényeket nemcsak a város képviselői, hanem más választókerületek képviselői is támogatták. ID. JUHÁSZ ANTAL Adalékok az őrgróf Pallavicini család hitbizományi uradalma történetéhez című tanulmányában cáfolja azt a nézetet, hogy a kb 66 000 kat. holdat kitevő hatalmas birtok császári kegyből, hűségjutalomként került a család kezére. Megállapítja, hogy a hitbizomány magvát képező uradalmat gróf Zichy Leopoldina, Pallavicini Károly őrgróf özvegye vásárolta a génuai bankháztól, és utódai mintegy negyven éven át ugyancsak vétel révén gyarapították;azt. A hitbizomány legnagyobb kiterjedését 1840 és 1890 között érte el. Ettől kezdve területe a földreform végrehajtása, valamint a hitbizomány haszonélvezői által kezdeményezett önkéntes földosztások következtében folyamatosan csökkent. 1945 márciusában, a kisajátítás és földosztás idején már alig több mint 10 000 kat. holdnyi terület volt az akkori haszonélvező birtokában. Trostovszky Gabriella SOMOGY MEGYE MÚLTJÁBÓL (Levéltári Évkönyv 15.) Szerkesztette: KANYAR JÓZSEF Kaposvár, 1984. 407 p. A Somogy megyei Levéltár 15. évkönyve a szokott tartalmi változatossággal és pontos forrásfeldolgozással jelent meg, amely műfajában országosan az egyik legmagasabb nívójú kiadvánnyá teszi. A nagy sikerű és tartalmas közleményeket felmutató Somogy Megye Múltjából sorozat eddig megjelent 14 kötetében talán a legnagyobb elismerést a középkori forrásközlések sorozata aratta. Ezt a tradíciót ápolja más témakörökre kiterjesztve a 15. évkönyv is. Az olvasóban MAGYAR KALMAN „Források Somogy honfoglaló nemzetségéről. (Adatok a magyar nemzetségi szervezet középkori történetéhez) című tanulmánya egy alakuló újabb sorozat első közleményét sejteti. Á szerző országosan ismert régész, tanulmánya Somogy megye területének honfoglalás kori történelmi kérdéseit boncolja. A régészet kutatásai mellé a diplomatika adatait is felhasználja Somogy megye területén az „ősfoglaló" nemzetség meghatározására. TÓTH PÉTER „Somogy megyére vonatkozó oklevelek a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárban''' című tanulmányában három eredeti és egy átiratban meglévő oklevelet tesz vizsgálat tárgyává. Az eredeti oklevelekről megállapítja, hogy szövegükben egy-egy másik oklevél szövege is szerepel átírásban, vizsgált okleveleinek száma tehát összesen hét. Tartalmi fontosságuk miatt Tóth Péter egy részüket teljes szövegével közli.