Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

Közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776—1790 17 hogy keményen lépjenek fel a mulasztó professzorokkal szemben és őket kötelességeik teljesítésére rászorítsák. Ezért olyan szépek a minősítés jellemzései, emiatt nem tükrözik a Conduit-listák a sokkal silányabb valóságot. Az addig követett általános gyakorlatot azért is rossznak tartja a pozsonyi tankerület főigazgatója, mert az igazgatói tisztséget többnyire öregebb piaristák töltik be, akik sem alapos szakmai, sem pedig pedagógiai felkészültséggel nem rendelkeznek, és emiatt a hibák felismerésére sem képesek. A fiatalok ügyesebbek és képzettebbek, fogékonyabbak az öregeknél, náluk azonban két tényező nehezíti a jobb munkát: többnyire olyan tanárokat választanak ki a grammatikai osztályok oktatói tisztségére, akik még filozófiát sem tanultak, holott (a tanügyi kódex 106. és 129. §-inak megfelelően) a III. osztályban már logikát és természetjogot is kell oktatniuk. A másik gátló tényező: szükséget szenvednek (nem úgy, mint az öregek) és ez elkedvetleníti, elcsüggeszti őket. Ismereteiket nem képesek jó könyvek megvásárlásával bővíteni, a rendi könyvtárak pedig (amelyekben szinte kizárólag régi klasszikus és kazuista munkák találhatók) ezt szintén nem teszik lehetségessé. Gyakran a szükség készteti őket a diákokkal és rokonaikkal szembeni engedékenységre, a liberális osztályozásra, valamint arra, hogy ,,megértőek" legyenek az ösztöndíjak megítélésénél — holott ilyen esetekben mégiscsak a lelkiismeretességnek kellene minden pedagógust vezetnie.

20 A Helytartótanács és a Kancellária nagy elismeréssel fogadta br. Prónay Gábor jelentését, utóbbi meg is jegyezte felség-előterjesztésében: „Ez az ellenőrzési jelentés bizonyítéka annak, hogy Prónay báró a tanügyekben milyen alapos ismeretekkel rendelkezik és milyen kiváló szorgalommal végzi munkáját," ennek elismeréseként II. József megelégedettsége jeléül kinevezte a gr. Koller halála miatt megürült Bars-megyei főispáni tisztségre

21 — felmentve az ilyenkor szokásos taksa megfizetése alól. A jelentés érdemi részével kapcsolatban: a Helytartótanács intimátumban közölte a feltárt általános hibákat a többi főigazgatóval és előírta ezek kiküszöbölését; az egyes gimnázumokban tapasztalt hiányosságok megszüntetésére utasították a helyi iskolafelügyelőket (rektorokat), például Kecskeméten arra, hogy a diákok osztályozásánál tartsák meg az előírásokat. A pozsonyi tankerület legjobb gimnáziumi igazgatóját, a nyitrai Hyros Sámuelt az uralkodó évi 200 Ft fizetéssel, a pesti Tipolt Sebestyént pedig 20 arannyal jutalmazta; a piarista rendfőnököt (ki tudja, hányadszor?) utasította, hogy ne helyezgesse át oly sűrűn a tanárokat és — ha erre szükség van — a főigazgató tudtával tegye mindezt. Ugyancsak döntést hozott az uralkodó a pozsonyi igazgató áthelyezésére Esztergomba (ahol az eredetileg javasolt Andaházy nem vállalta ezt a tisztséget, mert lelkipásztor kívánt maradni), helyébe viszont egyelőre nem neveztek ki senkit, más akadémiai székhelyekhez hasonlóan itt is összevonták az akadémia és a mintagimnázium igazgatói tisztségét.

22 Hamarosan bebizonyosodott azonban (újra !), hogy bármilyen kitűnő elemzésre épülnek is a kiadott rendeletek, önmagukban nem garantálják a hibák felszámolását, ehhez megfelelő emberek (tanárok) is kellenek, másrészt az eredményt csak a viszonylag nyugodt légkörben végzett szívós, hangyaszorgalmú munka hozhatja meg. 1787-től kezdve e feltételek kevésbé voltak meg, a jozefinista BTK magyarországi hatálybalépése, a nemesi 20 A jelentést lásd: uo. No. 13169/1787. 21 Ez azonban ekkor már pusztán csak cím volt a centralizált jozefinista igazgatás, a kerületek létrehozása következtében. 22 Uo. 2