Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Soós László: Lukács György dokumentumok az Országos Levéltárban / 155–173. o.
160 Soós László tétlenül volnának elhelyezve, holott, ha a Múzeumban helyeztetnének, a múzeumot látogató, naponta ezreket kitevő tömeg számára közkincscsé válnának s előadások révén a tömegek kultúrája javára a leghatásosabban volnának értékesíthetők. — Helyes volna, ha az objektumok kiadására az engedélyt azonnal megkaphatnék, ebben az esetben a darabokat már most a kiállítás alkalmával bemutathatnék, ami nagyszerű politikai dokumentum volna a mellett, hogy milyen őszintén és becsületesen dolgozunk a proletárok életszínvonalának az emelésén s milyen fontos nekünk az ő életörömeinek új területeken is a megalapozása s hogy e végből igazi proletár önzetlenséggel le tudunk mondani arról, hogy óriási érdekű és értékű művészeti alkotások a mi örömeink forrása legyen. — Mindezekre tekintettel kérnem kell a gobelinek kiadása iránti sürgős lépések megtételét. MOL, K Z05.-1919-3-154799. K.fiadta] Lukács 4/b. Budapest, 1919. június 20. Lukács György közoktatásügyi népbiztos felterjesztése a Forradalmi Kormányzótanács Elnökségéhez az elnökség épületében lévő gobelinek átadásáról az Iparművészeti Múzeum részére* A Forradalmi Kormányzótanács Elnökségének Budapesten Tisztelettel kérem a Forradalmi Kormányzótanács Elnökségét, hogy az elnökség épületében díszkóp felállított három darab XVI. századi gobelinnek a Műtárgyakat Társadalmasító Bizottság megbízottjai részére az Iparművészeti Múzeum javára való átadását engedélyezni s erről rövid úton nevezett bizottságot (VI. Délibáb utca 35., telefon 88-28) kiértesíteni szíveskedjék. A Forradalmi Kormányzótanács forradalmi munkája legelején kimondotta a magánosok és különböző jogi személyek birtokában lévő műtárgyak köztulajdonba vételét, s tette azt abból a kötelességórzetből kifolyólag, amelyet a tömegekkel szemben a mai rendszernek szükségkép érezni kellett. A művészet remekei, amelyek eddig egyes emberek palotáiban, azok gyönyörködtetésére szolgáltak, a tömegek életszínvonalának és életörömeinek a fokozására kell, hogy fordítassanak. Ez alapgondolatból kiindulva szükséges az is, hogy azokból a középületekből, ahol absolut becsű műtárgyak nem szolgálják mert nem szolgálhatják a tömegek művészi nevelése érdekében teljesítendő hivatásukat, onnan elvitessenek és olykép helyeztessenek el, hogy e hivatásukat teljesíthessék. Ez pedig csakis múzeumban lehetséges. Közhivatalokban az ügyes-bajos emberek gyorsan végzik a dolgaikat s nincs módjuk ós idejük sem az ilyen tárgyak huzamos ideig való szemléletére. A darabokat aránylag csekély számú ember láthatja s a többi rokon tárgytól való összefüggésüktől kiszakítva, ami a darabok művészeti fontosságuknak megértését lehetetlenné teszi. — Lehetetlen továbbá az ilyen helyiségeknek a művészi nevelés céljaira való felhasználása, lehetetlen a tárgyakra vonatkozó előadások és magyarázások tartása, végül lehetetlen a gobelinek megfelelő kezelése ós gondozása is, ami a tárgy épségének is a rovására megy. — A gobelinek az Elnökség épülete fényének az emelése végett helyeztettek ott el, a proletárállam nem reprezentálni akar a hivatalokban, hanem dolgozni a tömegekórt s nem néhány „miniszter" művészi Örömét kell, hogy megvalósítani törekedjék, hanem a tömegek gyönyörködtetése, a tömegek ízlésének a fejlesztése, a tömegek művészi nevelése kell, hogy a szívén feküdjék. Ezen okokból kérem a három műtárgynak a Műtárgyakat Társadalmasító Bizottság részére való kiadását. — A Műtárgyakat Társadalmasító Bizottságot utasítottam, hogy az elvitt három darab gobelint három nem muzeális becsű régi gobelinnel pótolja. K.[iadta] Lukács MOL, K 305.-1919-3-154799. * A műkincsek államosításával többszáz, eddig magánkézben lévő műalkotás került nagyközönség elé. Lukács György következetességót példázza, hogy azon elvet, mely szerint a műkincseknek a múzeumokban a helyük, még a Forradalmi Kormányzótanács esetében is érvényesíteni kívánta.
