Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.
Közép- és alsó fokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776—1790 13 ban élő bizalmatlanságot sem sikerült eloszlatnia. A hivatásos főigazgatók beállítása azonban kétségkívül javította a középiskolák irányításának-ellenőrzésének színvonalát, más kérdés, hogy a feltárt hiányosságok megszüntetésére egyre alkalmatlanabb volt az a feszült légkör, amely a jozefinista évtized második felében kialakult az országban. A színvonal emelkedéséről tett megállapításomat br. Prónay Gábor egy 1787-es ellenőrzési jelentésének bemutatásával kívánom tanúsítani. Prónay ellenőrzése során megvizsgálta a pozsonyi, privigyei, nyitrai, Selmecbányái, esztergomi, budai, pesti, kecskeméti, váci és kalocsai gimnáziumokat és tapasztalatairól rendkívül tanulságos jelentésben számolt be a Helytartótanácsnak illetve — azon keresztül — az uralkodónak. Milyen általános hiányosságokat talált Prónaj^ e tíz ellenőrzött gimnáziumban ? Mindenekelőtt azt, hogy a görög és latin tanítását (Buda és Nyitra kivételével) nagyon elhanyagolják, nem javítják ki az írásjelek rossz használatát (interpunctio), a gyatra kiejtést, a barbarizmusokat (a magyarországi latinban kialakult provinciális kifejezéseket). Azt tapasztalta, hogy a számtan tanításánál a tanügyi kódexben előírtakat kevés helyen tartják meg, egyebek között nem mutatják be azt sem, hogy a mindennapi életben milyen jelentősége van a számtani ismereteknek (Ratio Educationis 112. §). Úgy vélte Prónay, hogy jelenlegi formájában a természetrajz oktatása is teljesen értelmetlen, mert a diákok nem ismerik a Linné-féle szakkifejezéseket (amelyeket tankönyvében Pillér Mátyás is használ) és sehol nincs ásványgyűjtemény sem, amit az oktatásban felhasználhatnának. Néhol ellenőrzésének tapasztalatai szerint természetrajz ürügyén meséket hallanak a tanulók, mint Esztergomban is az I. grammatikai osztályban: eszerint ha a békákat bármilyen módon elpusztítják és darabokra vágják — újra felélednek, ez pedig vagy a nap erejének, vagy saját természetüknek köszönhető. A meglátogatott gimnáziumokban a fizikát is kevés tanár érti, ezért oktatás helyett fecsegnek, olykor még az elemi kísérleteket sem végzik el, azokat sem, amelyek végrehajtásához a szükséges eszközök rendelkezésre állanak. Nagyon röviden tanítják az ellenőrzött gimnáziumokban a földrajzot is, az örökös tartományokat ismertetve jóformán csak a fővárosokat sorolják fel, alig beszélnek arról, hogy Magyarországnak 10 kerülete van, de nem követik a Ratio Educationis 124. §-ában előírt „utaztató módszert" sem. Egyetlen kivétel Tipolt Sebestyén, a pesti gimnázium I. grammatikai osztályának tanára: kimagaslóan ügyes, alkalmazza a Gedicke és a Klemm-féle oktatási módszert, ,,vak térképet" ad a gyerekeknek (amelyre csak az országhatár, a folyók és a megyék vannak berajzolva, a többit pedig a tanulók maguk készítik el). De azt is megteszi Tipolt atya, hogy szétvágja a térképeket, és a tanulóknak kell az egyes darabokat összerakni. A gyerekek professzorukat szeretik, mert megkedveltette velük kitűnő módszerével a tárgyat, így a diákok Örömmel hajtják végre még a házi feladatokat is, boldogan rajzolnak és a topográfiai ismeretek vérükké válnak. A matematikai földrajzban (csillagászati ismeretek) szintén általános hiba, hogy a fogalmakat nem fejtik ki, vagy nem elég világosan. A történelem-tanításban is számos hiányosságot tapasztalt ellenőrző körútja során Prónay: nem említik meg a tanárok sem az ország területére, sem a kimagasló egyéniségek cselekedeteire vagy a más országokkal kötött szerződésekre vonatkozó forrásokat — maradnak a meséknél, olyanoknál, amelyeket Pálma Károly Ferenc is már kihagyott könyvéből (az 1785-ös kiadásban). Az egyháztörténet oktatását illetően is súlyos kifogásai vannak:
