Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Pederin, Ivan: A Velencei Köztársaság és Magyarország szövetsége a török elleni harcban / 131–136. o.
132 Iván Pederin tartani a híveit a dalmát városok nemesi tanácsaiban. Zsigmond király — mint római császár — 1437. július 15-én a zenggi püspököt Dominis Jánost örökös palotagrófi címmel tüntette ki. A Dominis család székhelye a Velencéhez tartozó Arbén volt. Ott élt a püspök rokonsága is, akkor is, amikor Dominis János zárai érsek lett. Palotagróf ként a rokonaival és azok utódaival együtt közjegyzőket nevezhetett ki, s ez Itáliától való adminisztratív önállóságot kölcsönzött Dalmáciának. Embereiknek nem kellett többet Itáliába menniök, hogy az itáliai palotagrófok nevezzék ki őket közjegyzőkké. Ettől kezdve már nincs olyan sok itáliai közjegyző Dalmácia városaiban. Velence ezt a jogot 1612-ig érintetlenül hagyta, ekkor rendelte ugyanis el a tanács, hogy Dalmáciában csakis a velencei comesek és provisorok nevezhetnek ki közjegyzőket. 8 Noha Velence mindig bizalmatlan volt Magyarország iránt, mégis Antonio Veniero zárai comes megengedte, hogy újra lemásolják Zára városi statútumait, és Christoforo Moro dogé dicsérte a comest, hogy kihagyatott minden utalást belőlük, ami a magyar fennhatóságra vonatkozott. 8 A török csapatok felvonulása a Balkánon gyökeresen megváltoztatta a viszonyt Magyarország és Velence között. Velence kiterjesztette a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal, mégpedig a zárai kancellárián keresztül 1460 előtt. Ez év május 6-án Pasquale Malipiero dogé levelet írt Benedetto Veniero zárai comesnek és Giorgio Valaresso kapitánynak, amelyben megemlíti Cetinovich Istvánt, aki a comes megbízásából a dogé levelét vitte Budára. 10 Ugyanakkor Dalmácián és Horvátországon keresztül folytak a Római Kúria és a budai udvar közötti tárgyalások is. 1471. február 5-én értesülünk Stefano Cernotta arbei papról, aki a testvére, Márton otosáci bencés apát megbízásából a budai udvarban tartózkodott, és tőle várt híreket a traui Fantin de Valle, a római Sacra Rota ügyhallgatója. 11 Már 1464. szeptember 26-án a Consilium Rogatorum a velencei főkapitányon keresztül a királyi kancellária ítélőmestere, Debrétei Mihály számára 29 114 dukátot juttatott el a török elleni keresztes hadjárat céljaira. 12 Velence ez idő tájt óvatos volt a törökökkel, akik a XV. század végén kiszorították Görögországból. 1501-ben Velence kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött a törökök ellen a magyar királlyal, II. Ulászlóval. Ennek ellenére már a következő, 1502. évben tárgyal Velence a Portával a békéről, a velencei kereskedők kereskedelmi kiváltságairól a török vizeken és városokban. A békeszerződés, amelyet Bajazid szultán javasolt, inkább kereskedelmi szerződés volt, amely szabályozta a velencei kereskedőkkel kapcsolatos kérdéseket az oszmán-török országokban: jogvédelem, vitás esetekben az illetékesség, közös harc a kalózok ellen, a menekültek és gonosztevők kiadása. Olyan szerződés volt, amely a velenceieknek hasznára vált, mivel biztosította számukra a kereskedelmet Levantén. Ennek ellenére bizalmatlan volt Velence a törökkel szemben; visszatetszést keltett ugyanis benne a törökök hódítása. Ezért nem mondta fel Velence a szövetséget Magyarországgal, hanem ezután is — mint korábban — pénzügyi segítséget nyújtott, noha a velencei állampénztár meglehetősen üres volt. Olyannyira nem volt 8 Iván Pederin: Fond rapskih knezova is biljeznika. Vjesnik Historijskih arhiva u Rijeci i Pazinu. XXV. köt. (1982) 9 — 43. 9 Ljubic, Listine X. 402. 10 DT II. Nr. 596. F. 27. 11 Pederin: uo. Nr. 2. 12 Ljubic, Listine X. 311-313.
