Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.

A közigazgatás kiépülése Zala megyében 1849—1854 119 Az 1853. január 10-i legfelsőbb elhatározás előírta, hogy kormánykerületenként szervező bizottmányokat kell létrehozni, amelyek elkészítik az államigazgatás átszervezését. A szervező bizottmányok feladata a közigazgatási és törvénykezési területi egységek beosztása, a székhelyek meghatározása, a személyi állomány és a hivatali épületek kiválasztása volt.

114 Ezek a bizottmányok a helytartósági osztály elöljárójának elnöklete alatt két közigazgatási és két igazságügyi tisztviselő részvételével működtek. A soproni szervező bizottmány néhány változtatást hajtott végre a megyét illetően. Hat községet Veszprém megyéhez csatolt, és a bánokszentgyörgyi, valamint keszthelyi járások létrehozásával nyolcra emelte a megye járásainak számát.

115 A szervező bizottmány 1853 tavaszi ülésein mindjárt az elején leszögezte, hogy csak nagyon indokolt esetben lehet szó hivatalok átköltöztetéséről, mert ez nagyon költséges. Az április 9-i ülésen a bizottság egyik tagja, Michael

1 Hengelmüller felvetette azt a gondolatot, hogy a megyehatóságot, és ezzel a megye székhelyét át kellene helyezni Nagykanizsára. Javaslatát azzal indokolta, hogy Nagykanizsa sokkal jelentősebb gazdasági központ a megye jelenlegi székhelyénél, és jelentősége csak növekedni fog a megépítendő vasúttal. Nagykanizsán fogják létrehozni a Somogy—Zala megyék területére illetékes pénzügyigazgatóságot is. Azt viszont nem tagadta, hogy Zalaegerszeg szintén megfelel a megyeszékhely kritériumainak: régóta itt székel a megye, itt vannak a megyei épületek és a börtönök is. A szervező bizottmány véleményt kért Zala megyétől, nevezetesen a megyei törvényszék elnökétől ez ügyben. A Zala megyei törvényszék elnöke válaszában kifejtette, hogy tulajdonképpen mindkét mezőváros központi fekvése miatt lehetne megyeszékhely, de Nagykanizsa földesura Batthyány herceg nem hajlandó megfelelő épületet biztosítani a megyei hivatalok számára, a város pedig nem képes ennek felállítására. Zalaegerszegen viszont vannak megfelelő épületek a megyei és a járási hivatalok számára, úgyhogy a törvényszék elnöke nem javasolta a költséges változtatást. A bizottmány május 23-i ülésén úgy oldotta meg a problémát, hogy nem Nagykanizsa székhellyé válása ellen, hanem a rendkívül költséges átköltöztetés ellen foglalt állást.

116 így u zalai megyehatóság 1853. augusztus 1-től

117 változatlanul Zalaegerszegen működve, áttérhetett az új rendszerre. A megyék szervezetét és hatáskörét változatlanul hagyta az új rendelet, továbbra is ,,a megyei hatóság a hozzá utasított közigazgatási vidékre nézve közigazgatási főhatóság [. . .] alá rendelt hatóságok, hivatalok s más közlönyök között, a vezető, őrködő, s végrehajtó, közbenjáró hatóságot képezi."

118 A megyehatóságok „definitív" szervezetét és hatáskörét a bel-, igazság-, és pénzügyminiszter már említett, 1853. január 19-i rendelete szabályozta.

119 Ez a rendelet nem változtatott semmit a megyehatóságok már addig kialakított hatáskörén.

120 A megyei hatóság ellenőrzési, eljárási és közigazgatási feladatokat látott el. Kötelessége a törvények közzététele, végrehajtásuk feletti 114 Uo. 341-342. 115 MOD. D 136. 3. 116 Uo. 1853. május 23-i jegyzőkönyv. 117 Sashegyi, 1965; 61. u

*MOKL. 1853. 108. 119 A teljes szervezeti felépítést és a pontos hatáskört közli: MOKL. 1853. 108 — 118. 120 Sashegyi, 1981; 111. és Sashegyi, 1965; 60.