Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

Közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776 — 1790 II sekkel fordult a Commissióhoz: a trencseni gimnáziumban a retorika tanára gyenge látása miatt munkája elvégzésére szerinte nem alkalmas, ezért fel kell szólítani a piarista rendfőnököt, hogy helyébe mást nevezzen ki. Ugyancsak indítványozta Fábry Tóbiásnak, az ottani III. grammatikai osztály tanárának leváltását is, mert „tisztségének semmiképpen nem tud megfelelni és egyéb dolgokkal is vádolják". A Tanulmányi Bizottság elfogadta a javaslatot, előterjesztést tett, hogy az uralkodó ilyen rendelkezést adjon ki, előírva azt is, hogy a piarista rendfőnök jelentse a feladat végrehajtását.

15 A tanárhiány időszakában tehát — ha a nagyhatalmú bizottsági elnök tett javaslatot a leváltásra — a bizottság nem ragaszkodott ahhoz, hogy szabályszerű vizsgálat végrehajtásához, illetve annak bizonyított megállapításához kösse egy tanár menesztését, megelégedett a semmi adattal alá nem támasztott főigazgatói megállapítással, valamint azzal, hogy a nevezett tanárt ,,egyéb dolgokkal is vádolják". A hiányos ellenőrzés ellenére azonban olykor felszínre buktak az iskolarendszer valóságos problémái is. Vörös Antal budai tankerületi főigazgató például kérte a Tanulmányi Bizottság elnökétől, hogy a budai és váci Theresianumot rendeljék alá a népiskolai felügyelőnek (helyesebben — az ő ellenőrzési jogköre ezekre az intézményekre is kiterjedhessen), mert mindkét intézményben vannak a grammatikai osztályokra éretlen gyerekek. Ezért indítványozta azt is, hogy a havi és félévi vizsgákat e két konviktus latin-iskolájában az inspektor jelenlétében bonyolítsák le. A kérés süket fülekre talált: Balassa tájékoztatta róla — minden egyéb kötelezettség nélkül — a budai egyetemet, valamint Migazzi bíborost, a váci püspököt.

16 De egyéb adatok is utaltak arra, hogy a középiskolákba nem mindig a legfelkészültebb fiatalok kerültek be, ilyen esetről tesz jelentést a pozsonyi tankerület főigazgatója 1782. október 3-i jelentésében is: a trencséni népiskola igazgatója panaszt tett nála, eszerint a diákok ha nem kapnak tőle „meleg hangú" bizonyítványt — elöljárójához (a szenátus egyik tagjához, a rektorhoz) fordulnak és tőle egy titkos pecséttel ellátva megkapják a kívánt tanúsítványt. Ez ellentétes a tanügyi kódex 231. §-ával (amely szerint a kisgimnáziumba való felvételhez szükséges bizonyítványt a gyerek erkölcsi magatartásáról, életkoráról és a tananyagban való előrehaladása eredményességéről a tanítónak és a plébánosnak, vagy — kiemelt népiskoláknál — az igazgatónak és a hitoktatónak kell aláírnia) — de „csalásokra is alkalmat nyújt". Javaslata: intézkedésben kell előírni, hogy csak az igazgató jogosult bizonyítványt adni, ilyen tanúsítványok rektori vagy professzori pecsét alatt történő kiállítása és kiadása tilos. A Commissio ezzel egyetértett, de — nehogy a direktort valami hátrány érje elöljárói részéről — úgy foglalt állást, hogy e rendelkezés általános hangú legyen, tehát nem hivatkoznak Trencsénre.

17 Az ellenőrzésben megmutatkozó hiányosságok lényegében 1785-ig, a tanügyi igazgatás gyökeres átszervezéséig változatlanok maradtak, de a tan15

Prot. 1779: 151 — 164. és 786. p. 16 Valóban: a váci Theresianumban volt egy „előkészítő" osztály, amelynek nyolc 6 és 10 év közötti tanulója volt; de valamennyi osztályban akadtak „túlfiatalok", egyebek közt a gimnáziumot már elvégzettek, a filozófiai stúdiumok I. évfolyamán tanulók között 14 évesek is. A váci Theresianum csaknem valamennyi diákja nemes volt, a 73 növendék között akadt azonban 8 gróf és 5 báró is — így nem tűnik megalapozatlannak Vörös Antal hallgatólagos kritikája, az tudniillik, hogy itt más mércével mértek, mint a többi hasonló oktatási intézményben. 17 Prot. 1782: 668. p.