Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.

A közigazgatás kiépülése Zala megyében 1849 — 1854 107 Járás Tapolcai Sümegi Nagykapornaki Közig, főbíró Varga Lajos Bogyay József Osztenhueber Kristóf Közig, segéd Ádám Antal Bertalan Lajos Ludovits István Ker. sebész Lőwentritt Lipót Miskolczi Pál Schurkott János Horváth Mihály Tersánszky József Járás Zalaegerszegi Alsólendvai Nagykanizsai Közig, főbíró Fábián Pál Babos József Farkas Benjámin Közig, segéd — Soós Pál Rózsás Bertalan Ker. sebész Kőnig Móric Király Móric Kantsal Ferenc A járás közigazgatási tisztviselőinek életkora 35 és 51, szolgálati éveik száma 11 és 23 év között váltakozott. Valamennyien magyarok voltak, kisebb-nagyobb mértékben beszéltek németül is. Az alsólendvai járásban nélkülözhetetlenné vált az egyik napidíjas írnok, Dervarics Kálmán, az egyedüli a hivatalban, aki anyanyelvi szinten beszélte az ott élő horvátok és vendek nyelvét is.

80 A véglegesített megyei és járási tisztviselőknek 1851. októberében hűségesküt kellett tenni az uralkodóra. Ha összehasonlítjuk a legutolsó (1847-es) tisztújításkor hivatalba lépő vagy címet viselő vármegyei tisztikar állományát a berendezkedő abszolutizmus hivatali szervezetével, azt tapasztaljuk, hogy a kinevezett tisztviselők nagy része (17 fő) azonos vagy hasonló beosztásban tevékenykedett a szabadságharc előtt is. A legszembetűnőbb, hogy a szakirányú végzettséget és gyakorlatot igénylő hivatalok (mérnöki, egészségügyi hivatalok) megyei szinten változatlanok, a járási szinten a 8 sebész közül 5 a helyén maradt, és egy felterjesztésből azt is megtudjuk, hogy az alsólendvai járási sebész körzete — átlépve a járáshatárt — Zalalövő vidékére is kiterjedt, megtartva régi, 1849. előtti körzetét. A nagykanizsai járást, az alsólendvai és zalalövői, valamint nagykapornaki járásokból alakították ki, úgyhogy a sebészek körzetei — lényegtelen eltérésektől eltekintve — változatlanok maradtak. Szintén helyén maradt a szakmai ismereteket, gyakorlatot követelő állásban lévő számvevő. A táblabírók pedig a reformkori politikai küzdelmek során egy-egy kérdés kivizsgálására alakult számtalan bizottság tagjaiként szerezhettek közigazgatási ismereteket és néha nem kis gyakorlatot. A berendezkedő Bach-korszakban Zala megyébe nem hoztak idegen hivatalnokokat. Valamennyi megyei lakos volt, a forradalom és szabadságharc alatt politikailag nem kompromittálódtak, a szabadságharc alatt nagy részük visszahúzódva élt kúriáján, vagy képzettségüknek megfelelő (orvos, mérnök) foglalkozást folytattak. Egyedül a később Balatonfüredre kinevezett polgári biztos vett részt — honvédtisztként — a szabadságharcban. Balatonfüreden az 1840-es évek elejétől alkalmazott a megye egy közigazgatási tisztviselőt a fürdőidény idejére, közigazgatási és rendészeti felada80 Uo.