Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.
44 Trócsányi Zsolt Más jellegű, s nem is ilyen bonyolult volt az a vita, amely a Pettki Dávid halálával megüresedett guberniumi tanácsosi hely körül folyt 1744-ben. A rendek csak a katolikus és a református felekezetből jelöltek, de ez a jelöltlista sem volt érdektelen, A katolikus jelöltek közül Gyulaffi László, az udvari kancellár kapta a legtöbb szavazatot (51-et), utána a kormányhatósági tisztségekre sokszor (s mindig eredménytelenül) jelölt öreg Apor Péter következett (34 szavazattal), végül egy Haller (Haller Ferenc királyi táblai ülnök) 28 szavazattal. A reformátusok megint jobban koncentráltak: első jelöltjük, Daniel István 71 szavazatot kapott, a továbbiak, Bethlen Imre és Bánffy Farkas 33-at, illetve 31-et. A tisztség ügyében a katolikus és református rendek és külön a székely natio egyaránt emlékirattal fordult a királynőhöz. A katolikusok a „de cujus vice agitur" elv alapján tartottak igényt a tisztségre. A reformátusok (az első katolikus jelölt, Gyulaffi ellenében) jobbnak látták elejteni Daniel Istvánt, s Bethlen Ádámnak, a rendek elnökének igényelték ezt a helyet (arra számítva, hogy Bethlen, a Habsburg- és katolikusellenes törvények eltörlésének országgyűlési megszavazása után, alappal számíthat ilyen jutalomra). A székelyek azzal érveltek, hogy nincs guberniumi tanácsosuk. 72 Végül a református rendek váratlan húzása vált be: a Konferenz (1744. augusztus 7-én) valóban Bethlen Ádámot javasolta e tisztségre, annak leszögezésével: minthogy ő most katolikus tanácsos helyére került, abban az esetben, ha legközelebb református tanácsos helye ürül meg, katolikus székelyt kell kinevezni oda (de ez nem közlendő előre a Guberniummal). Mária Terézia jóváhagyta a Konferenz állásfoglalását. 1744. október 30-án került az erdélyi konferencia elé Alvinczi Gábor guberniumi titkár (Alvinczi Péter fia; sok évtizedes kormányhatósági szolgálattal rendelkezik) kérése guberniumi helyettes tanácsosi rang iránt. (Ilyen helyettes tanácsos volt az 1720-as évek végén és az 1730-as évek elején Köleséri Sámuel, az elaggott Conrad tanácsos helyén.) A Gubernium támogatta kérését, a Konferenz viszont megtagadta teljesítését, azzal az indokolással, hogy Alvinczi katolikus tanácsost helyettesítene, így a katolikusok aránya csökkenne a Guberniumban. Inkább bárói rang adományozását javasolta neki. Mária Terézia hozzá is járult ehhez. Guberniumi titkár kinevezésének megvitatására az 1742. november 9-i Konferenz-ülésen került sor. Erre a tisztségre a Gubernium jelölt, az elhunyt katolikus Henter Elek helyéről lévén szó, csak katolikusokat: Damokos Antalt (9 szavazattal), Torma Jánost (8), Káinoki Ferencet (4) és Boér Istvánt (4 szavazattal). A konferencia végül is a legkevesebb szavazatot nyertek egyikét, Boér Istvánt (ekkor az országos főbiztosság adjunctus commisariusát) javasolta e tisztségre; Mária Terézia ki is nevezte. A kincstartói tisztség csak az időszak legvégén, 1745. december 23-án került szóba az erdélyi konferencián; a Thesaurariatus visszaállítása utáni első kincstartó, Thoroczkai János elhalván, a Gubernium engedélyt kért jelölésre e tisztre (s a vele járó guberniumi tanácsosságra). A konferencia a következő országgyűlésre engedélyezendőnek tartotta a jelölést; Mária Terézia jóváhagyta ezt. Több ízben került az erdélyi konferencia elé királyi táblai ülnökség ügye; első ízben még a rendi küldöttség követelései kapcsán személyi intézkedéseket 72 Emlékezzünk vissza az 1742 nyarán nekik tett ígéretre: részesülni fognak guberniumi tanácsosi és királyi ülnöki tisztségekben.
