Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Buzási János: X. Nemzetközi Levéltári Kongresszus : Bonn, 1984 / 73–95. o.

X. Nemzetközi Levéltári Kongresszus 83 ről van itt szó. Nyilvánvaló, hogy a levéltári propaganda a különböző rétegek irányában különböző eszközöket igényel. Vannak olyan rétegek is, amelyek esetleg kívül maradnak e propaganda hatókörén, és ez nem arisztokratizmusból ered. A tényleges vagy potenciális kutatók körében kifejtett propaganda, a velük való kapcsolatok ápolása egyebek közt azért is jelentős, mert rajtuk keresztül szakmai programjaink számára szélesebb rétegek támogatását lehet megnyerni. De nagyon helyesen mutat rá Swift, hogy a politikai vezetéshez, a kormány- és államigazgatási szervekhez fűződő jó kapcsolatoknak mindenkor, különösen pedig a jelenlegi helyzetben, megkülönböztetett szerepe van. A levéltár vezetésének állandóan törekednie kell arra, hogy mindazok, akik a kormány- és államigazgatási szintű döntéseket hozzák, akiktől a levéltár ellátása függ, ismerjék a munkáját és belássák annak társadalmi hasznát. Magyarországon ezzel minden levéltári vezető többé-kevésbé tisztában van. De azon talán nem ártana mélyebben elgondolkodni, hogy nem minden eszköz és módszer alkalmas a levéltárak sorsát befolyásoló magasabb irányító szervek és személyek megnyerésére. Nem szólva arról, hogy ezek igényei is különbözők lehetnek, mindenekelőtt tényleges sikert, tényleges hatékonyságot kell felmutatni, A felsőbb vezetést hosszabb távon nem lehet fiktív eredményekkel megtéveszteni, az ilyesmit törvényszerűen katasztrofális visszahatás követi. Természetes, hogy nehezebb időkben a panaszok is megsokasodnak. Ilyenkor, ha a levéltár csak a sebeit mutogatja, és nem adja egyidejűleg meggyőző bizonyítékát annak, hogy a meglevő lehetőségeit maximális hatásfokkal használja fel, ne várja, hogy az illetékes szervek máshonnan elvont eszközökkel éppen az ő támogatását fogják növelni. Az örökös sírás amúgy sem fülbemászó muzsika. A technikai lehetőségek jobb kihasználása tekintetében a referátumban, de több kongresszusi hozzászólásban is, van néhány, magyar szemüvegen keresztül paradoxnak látszó ajánlás. Egyébként maga Swift is a levéltárak dilemmáját látja abban, hogy bizony a problémák megoldására a műszaki fejlesztésben kínálkozó lehetőségek gyakran drágák. A sors iróniája — mondja Swift —, hogy nem tudjuk megfizetni azokat a segédeszközöket, amelyeket a modern technika számunkra kifejlesztett. Ezért az intézmények közötti együttműködésnek a műszaki fejlesztés terén különös jelentősége van. Az együttműködés főleg a nagyobb beruházást igénylő létesítmények vagy berendezések közös használatában nyilvánulhat meg. Erre nem egészen új, de jó példa az Országos Levéltárban létesített nagy kapacitású restauráló bázis. Zárójelben ide kívánkozik, hogy ma a nálunk működő, sok levéltár kiszolgálására rendelt műszaki létesítmények egyszerű felújítása is nehezen oldható meg. A párhuzamosságok elkerülése végett, a szellemi és pénzügyi erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás jegyében az együttműködést kell szorgalmazni a levéltári technológiai kutatások területén is, kerülve az oktalan rivalizálást. Az anyagmegóvás, konzerválás és restaurálás területén számos technikai lehetőség kínálkozik. Első helyen említhetők a reprográfiai másolás különböző formái. Arra a célra, hogy az eredeti levéltári anyagot megkíméljük a kutatás során bekövetkező rongálódástól, még ma is leginkább a mikrofilm használatos, de egyre nagyobb szerephez jutnak egyéb, mérethű vagy mikromásolatok, valamint a videotechnika. Utóbbi, noha a jelenlegi legjobb műszaki megoldásnak látszik, és könnyen lehet, hogy a jövőben meghatározó szerepe lesz, a legtöbb levéltár számára még problémát jelent, nem is elsősorban a költségek miatt. A videokazettának a hely takarékosságban, hosszú élettartamban, köny-