Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.
6 Trócsdnyi Zsolt között a berlini béke (1742. július 28.): Mária Terézia lemond egész Sziléziaról (Troppau, Teschen, Jägerndorf kivételével) és Glatzról. 7 Az angol beavatkozás azonban más vonatkozásokban komoly eredményeket hoz: a Szard Királyság az angol diplomácia tevékenységének eredményeképpen átáll a Habsburgoldalra, a földközi-tengeri angol flotta előbb csak veszélyezteti a spanyol utánpótlási vonalakat, majd Nápoly elé vonulva rákényszeríti Don Carlos nápolyszicíliai királyt, hogy vonja vissza segélyhadát a francia seregből. A hannoveri—hesseni—Habsburg -erőkből álló Pragmatische Armee sikereket arat a német birodalmi hadszíntéren is, 1743 júniusában Bajorország semlegességi szerződésre kényszerül Ausztriával, a „Pragmatische Armee" pedig Dettingennél megveri a francia seregeket. Poroszország azonban harmadszor is hadba lép, II. Frigyes hadai Szász- és Csehországba nyomulnak, bár vissza kell vonulniuk. Végül is 1745 hozza az érdemi megoldásokat: az év elején meghal Károly Albert, 1745. április 22-én a Habsburgok és Bajorország angol közvetítéssel megkötik a füsseni békét (Bajorország feladja területi igényeit, Lotharingiai Ferencnek ígéri szavazatát a császárválasztáson és kész hadba lépni a franciák ellen). Még egy kellemetlen közjáték 1745 tavaszán—nyarán (1745. május 10-ón az angol-Habsburg-erők csatát vesztenek Fontenay-nél, június 4-én a poroszok győznek Hohenfriedburgnál, július 26-án Angliában partraszáll a trónkövetelő Stuart Károly Edward), de ez a kibontakozást már nem tudja megakadályozni. 1745. szeptember 13-án (Brandenburg és Pfalz ellenszavazatával) császárrá választják Lotharingiai Ferencet, a Habsburgok német birodalmi inkább presztízse, mint hatalma meg van mentve, 1745 decemberében megkötik a drezdai békét: Mária Terézia elismeri II. Frigyes hódításait, az viszont I. Ferenc császárságát és Csehország választófejedelemséget, s garanciát vállal a Habsburgok német birodalmi birtokaira. 8 Az osztrák örökösödési háborút véglegesen csak az 1748. évi aacheni béke zárja le, 1745 végére azonban a Habsburg-birodalom (elsősorban angol külpolitikai érdekből, s nagyon fájdalmas veszteségek árán) meg van mentve — s egyben fel is van adva neki a lecke a határozott belső reformokra, ha egyáltalán maradék nemzetközi státusát meg akarja őrizni. 1745 vége Erdély számára is periódus-határ: a kormányzat szervezeti változásai révén is, de politikai életének menetét tekintve is. Szorosabban vett feladatunkra, a Habsburg vezető elit Erdély-politikájára térve, előbb a kerettel kell megismerkednünk: a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis összetételével. I. A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis összetétele Az Erdély politikai ügyeiben a legfelsőbb döntéseket előkészítő (III. Károly idejében lényegében hozó) szerv összetételének alapvonásairól szólottunk már „Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben (1690—1740)" c. munkánkban. A konferencia tagjai a miniszterek (bizonyos régi típusú udvari főméltóságok viselői, egyes központi kormányhatóságok vezetői), az erdélyi udvari alkancellár, s mellettük, szakértőkként, birodalmi kormányhatóságok tanácsosai és az Erdélyi Udvari Kancellária referens tanácsosa. • 'Uo. 154-155. 8 Uo. 161.