Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

60 Trócsányi Zsolt zattal követi Apor József és Boér András. A reformátusok közül az előbbiekből már ismert (1744-ben az elmaradt guberniumi tanácsosság helyett bárósággal kárpótolt) Alvinczi Gábor az első jelölt (6 szavazattal); 5 további személy kapott 3—3-at (id. és ifj. Inczédi József, Bethlen Imre, Teleki László és gr. Székely László). Csík-Gyergyó-Kászonszék főkirálybíróságára maga a szék is jelölt — a szék rendéi katolikusok lévén, csak katolikusokat, első helyen (óriási többséggel, 103 szavazattal) Pettki Dávid fiát, az akkor 20 éves Pettki Istvánt; a további jelöltek: Csató Zsigmond és a Fogaras-vidék főkapitányságára is szóba került Apor József (45, illetőleg 42 szavazattal). A Gubernium, a formahiba elkerülésére, jónak látta mindkét vezető felekezetből jelölni (rájuk feltehetően csak a református tanácsosok szavaztak). Tőle Pettki 10, a jelölésbe a Guberniumnál bekerült Káinoki Ferenc (a család az első udvari alkancellár halála — 1706 — után most kezd újra emelkedni) 9 és Apor Lázár (szintén új a jelölésben) 4 szavazatot kapott; a három református közül Daniel István és Korda György 3—3-at, Cserei Mihály 2-t. Ebből a jelölésből kellett a konferenciának válogatni (az Erdélyi Udvari Kancellária és az ő álláspontja nemkülöníthető el). Fejér megye főispánságának esetében utalt annak külön súlyára: ez a főispán régi szokás alapján a vármegyék (tehát a magyar natio) pecsétjének őre; e tisztségbe a református Bethlen helyébe újra katolikust kell iktatni. Klobusiczky főispánságát azonban végül is elutasítja, arra az uralkodói állásfoglalásra hivatkozva, hogy egy személy ne viseljen több tisztséget (különösen összeférhetetlenség esetén ne), s Klobusiczky főispánsága esetén megtörténne, hogy a vármegyétől felterjesztett pernek, panasznak stb. a Guberniumban másodfokon is a bírája lenne. Azt sem tartotta valószínűnek a konferencia, hogy Klobusiczky úgy ismerje Erdélynek a magyartól eltérő alkotmányát ós közjogi gyakorlatát, ahogy egy főispánnak kell. Az érvelés annyiban helytálló, hogy a püspök nemrég került Erdélybe — de hát: főispánnak így nem felelt meg, a Gubernium első tanácsosának, szükség esetén az országos főhatóság vezetőjének igen ? A dolog elsődleges mozgatója az lehetett, hogy a Konferenz Lázár Jánosnak, az 1741—42. évi rendi küldöttség egy tagjának kívánt tisztséget biztosítani. Mikes István ti. Belső-Szolnok megye főispánságából helyezte át Fejér megye élére, s előző tisztségére Lázárnak adott biztatást. Hunyad megye főispáni tisztének betöltése nem jelentett különösebb gondot: katolikus helyébe katolikus lépett, a legtöbb szavazatot kapott Macskási Péter. Fogarasvidék főkapitánysága esetében a Konferenz félresöpörte a Gubernium teljes jelölését, és a listán nem is szereplő ifj. Szentkereszti Andrást (az előző félszázad jeles államférfiának fiát, akkor királyi táblai ülnököt) tette meg főkapitánynak (apja s maga szolgálataira való tekintettel, de inkább annak a III. Károly-kori gyakorlatnak megfelelően, hogy amikor a reformátusoktól elvették egy jelentősebb törvényhatóság főtisztségét — ez esetben Fejér megye főispánságát —, egy jelentéktelenebbel „kárpótolták" őket). Csík-Gyergyó-Kászonszék esetében a Konferenz a fiatal Pettkit még nem találta eléggé érettnek a főtisztségre, így csak megbíztatta, hogy később, tehetségét megmutatván, illő tekintet lesz rá — s ott volt a jó alkalom Káinoki Ferenc főkirálybíróságára. Mária Terézia valamennyi javaslatot jóváhagyja. A következő olyan esetben, amelyben az erdélyi konferencia törvényhatósági főtisztség betöltésével foglalkozik (1743. június 16.), a döntés lényegében már 1742. november 9-én megszületett: a Belső-Szolnok megyei főispánságról van szó. Mindenesetre a Gubernium küld fel jelölést mindkét fő felekezetből, a katolikusoknál súlyos nevekkel (két Haller, Pál és György kap