Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - KRÓNIKA - Nyulásziné Straub Éva: Foglalkozások és eszközeik címereslevelekben : a MOL kiállítása, 1985. szept. 10-től : katalógus / 278–290. o.

Krónika 281 7. A Fogara si Kertész család címereslevele. 1609. november 1. Gyulafehérvár Báthori Gábor fejedelem Fogarasi Kertész Bálintnak nem részletezett érdemeiért, valamint általa fiainak Jánosnak és Ferencnek nemességet és az oklevél élén megfestett, szövegében leírt címert adományozza. Címer: álló, csücsköstalpú tárcsapajzs kék mezejében jobb oldalt pajzsfőig érő fa, melyről a kép bal oldalán álló balra fordult vörös ruhás férfi méhrajt gyűjt. Sisak: jobbra fordult csőrsisak koronával. Sisakdísz: nincs. Takaró: vörös-arany, zöld-vörös. A címerben egy fa előtt a rajzó méheket gyűjtő méhész alakja. (A sisak felett méhek repkednek.) Bár a eímereslevél nem szól a nemességszerző foglalkozásáról, neve és a címerkép egyaránt mutatja, hogy mezőgazdaságban tevékenykedő ember volt, és érdemeit is feltehetően e téren szerezte. F 141 Cista Diplomatica ad 2408j 1807 8. A Hradnai Holy család címereslevele. 1488. április 10. Bécs I. Mátyás király Hradnai Holy Fáinak nem részletezett érdemeiért nemességet és az oklevél élén megfestett címert adományozza. Az oklevél szövegében a címer nincs leírva. Címer: álló, kerektalpú tárcsapajzs kék mezejében, kalászaival jobbra fektetett sárga búzakévén jobbra fordult ezüst kakas áll, vörös tarajjal és toroklebennyel. Sisak: jobbra fordult csőrsisak. Sisakdísz: a pajzsbeli kép. Takaró: ezüst-sárga. A késő gótikus stílusú miniatúra ritka motívumválasztásával, színösszeállításával, finom rajzával gótikus stílusban festett okleveleink egyik utolsó, ugyanekkor kiemelkedő darabja. Holy Pál parasztcsaládból származott, akit Mátyás király a korona támogatóinak jutalmazásaként emelt a nemesség soraiba, egyben címert is adományozott neki. Hogy pontosan mivel nyerte el a király kegyét, erről az oklevél nem tesz említést. Dl 50537 4. tárló 9. A Kobány, Stephanides és Jankó családok címereslevele. 1695. május 5. Luxemburg I. Lipót Kobány Györgynek, Stephanides Györgynek és Jankó Györgynek személyes kérésére, az oklevélben nem részletezett érdemeikért nekik és általuk Kobány fiainak: Mátyásnak és Jakabnak, Stephanides fiainak: Péternek és Andrásnak, Jankó fiainak: Péternek és Mártonnak, valamint testvérének Andrásnak és ennek fiainak: Mátyásnak és Istvánnak nemességet és az oklevél élén megfestett, szövegében leírt címereket adományozza. Címerek: 1. (Kobány) álló, kerektalpú pajzs kék mezejében zöld talajból kinövő pálmafa, jobbról emberarcú arany holdtól, balról arany csillagtól kísérve. Sisak: szembe fordult nyitott, pántos sisak koronával. Sisakdísz: hegyével felfelé állított kard, rátekeredő tölgyfaággal Takaró: kék-arany, vörös-ezüst. 2. (Stephanides) álló, kerektalpú pajzs kék mezejében zöld talajon vörös párna, ezen jobbharánt fektetett kard. Sisak, takaró ós sisakdísz mint I-nél, az utóbbin szőlőággal. 3. /Jankó/ pajzs mint I-nél, a hármashalmon korona, középen három búzakalász. Sisak ós takaró mint I-nél. Sisakdísz: korona középső levelén jobbra fordult daru, felemelt jobbjában kővel. Címeradományaink között gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy egy oklevélben, egy közös címert adományoz az uralkodó több, esetenként egymással rokonságban nem álló családnak. Ritkán, de az is előfordul, hogy a családtagok kérésére több — általában két eredeti példányban — állítják ki az oklevelet. A bemutatott címereslevél azonban ismereteink szerint egyedülálló: 3 család kapott egy adománylevelet, ugyanakkor mindhárom család más-más címert nyert. Feltehetően anyagi megfontolások vezették a címerszerzőket erre a szokatlan lépésre. A címerek között kettőben is megtaláljuk a szőlőtermelők jelképét, a szőlőt, a harmadik címer a búzakalászokkal csak általánosságban utal szerzője gazdálkodó voltára P 1588 Podhratszky család lt. Jankó-féle iratok. 10. A Buttler család grófi címere, 1712. június 18. Pozsony III. Károly király báró Buttler János Lajosnak, 1686-ban tett indigenátusi (honosítási) esküjét igazolva, őseinek Anglia és Skócia, majd a Zsigmond és Kázmér lengyel királyoknak, később II. és III. Ferdinánd idejében az osztrák hercegség területén, végezetül János Lajosnak a kurucok elleni küzdelemben tanúsított hű szolgálataiért magyar