Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - IRODALOM - Major Zoltán: A Ráday Gyűjtemény évkönyve III. 1983. Bp., 1984 / 261–264. o.

Irodalom 263 a „schola, reetoratus scholae" elnevezést használják. Ennek ellenére a szerző továbbra is ezt a fogalmat javasolja mindazon iskolák megjelölésére, melyek a XVII—XIX. század folyamán mind a tanárok-diákok, rnind a tananyag tekintetében az anyaiskolával részegész viszonyban álltak. Összegyűjti azon kritériumokat, amelyek alapján a rész-egész viszony fennáll: a növendékek kölcsönös egymás felé áramlása, a tanyanyag, tankönyvek, szokások viszonylagos azonossága, az anyagi összeköttetés. Végül külön vizsgálatot javasol egyes speciális esetekben (a partikula más egyházkerülethez kerül; kétlépcsős partikulák; leánynépiskplák). BALOGH ISTVÁN a protestánsok helyzetét vizsgálja a szatmári béke után Ráday Pál és követtársai 1712 — 15-i országgyűlési szereplésével kapcsolatban. Először az 1708 — 9-es országgyűlés által teremtett helyzetet írja le, majd részletesen végigkíséri a protestánsok vallásgyakorlatával, a kamalduli szerzetesrend befogadásával, Zala megye muraközi részének a zágrábi püspökséghez csatolásával és a decretalis esküvel kapcsolatos országgyűlési vitákat, Ráday Pál és Okolicsányi Pál kétségbeesett, ós végül is eredménytelen próbálkozásait a katolikus törvényjavaslatok megmásítására. A szerző részletesen tárgyalja a Debrecen szabad királyi városi rangra emelése körüli vitákat, mivel a fő vitapontok itt is vallási kérdések voltak. Az utolsó tanulmány KOÓS JUDITH tollából való, és a Rádayak képgyűjteményével foglalkozik. A szerző korábban már feldolgozta a család könyvtárának és numizmatikai gyűjteményének történetét, most pedig a túlnyomó részben elpusztult vagy eltűnt képek nyomait keresi. Ráday Gedeon több jegyzékének segítségével megpróbálja rekonstruálni a „Kiváló magyarok képei"-gyűjteményt, melyben Gedeon — a kor gyakorlatával ellentétben — nemcsak politikusoknak és hadvezéreknek, hanem íróknak és tudósoknak is helyet adott. Majd a táblaképek gyűjteményének összeállítását próbálja meg felderíteni, végigkövetve a gyűjtemény sorsát a Brunszvik család birtokába kerülésén át egészen az 1902-es árverezésig. Végül Ráday Gedeon műgyűjtő tevékenységét méltatja. A hat tanulmányt négy rövidebb közlemény követi. BELICZAY ANGÉLA Luther „Erhalt uns Herr . . ." kezdetű énekének keletkezési körülményeit, német- és magyarországi elterjedését vizsgálja, s néhány érdekességet közöl ezzel kapcsolatban. Érdekes, hogy az eredetileg török- és pápaellenes élű ének a szöveg megváltoztatásával hazánkban átment a katolikus egyház használatába is „Úr Isten, téged dicsérünk ..." kezdettel. SZABÓ JULIANNA Johannes Kupezkynek a Ráday-gyújteményben levő metszeteit mutatja be, amelyek — sajnos, hiányosan — a tizenkét apostolt és Szent Józsefet ábrázolják. Ezzel kapcsolatban röviden ismerteti a mezzotinto-technikát és érdekes áttekintést ad az apostolok képzőművészeti ábrázolásának történetéről. Kissé zavaró, hogy középkori ábrázolásokról szólván helyenként a katolikus liturgia elemeit református szóhasználattal említi (104.: a misével kapcsolatban: úrvacsora sákrarnentuma). PINTÉR MIHÁLY néhány kiegészítő adatot közöl az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1859. évi megalakulásához a Kolozsvári Közlöny hírei alapján, HÖRCSIK RICHÁRD pedig az eddigi szakirodalom áttekintése után a református egyház pecséthasználatáriak történetét írja meg: ismerteti a XVI—XVII. századi egyházmegyei pecséthasználatot, a Türelmi Rendelet után előállott új helyzetet, az 1830-as helytartótanácsi rendeletet az egyházközségek kötelező pecséthasználatáról, végül azt vizsgálja, hogyan választottak az egyes gyülekezetek pecsétre véshető címert maguknak. Rendkívül érdekes és tanulságos a „Tudományos vita" rovatban megjelent két cikk, melyek a Sárospataki Református Kollégium alapítási — 153l-es — évének problémájával foglalkoznak. BARCZA JÓZSEF Szűcs Jenő két korábbi írására (A Sárospataki Református Kollégium. Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. Bp. 1981. 7 — 16. ós Sárospatak reformációjának kezdetei. A Ráday Gyűjtemény Évkönyve II. 1982. 7 — 56.) válaszolva megpróbálja körülhatárolni, melyik évben költözött az iskolát alapító Perényi Péter Patakra, mikor csatlakozott a reformációhoz, és mit mondanak a források az alapítás évéről. A szerző tanulmányában arra az álláspontra jut, hogy eredményei nem zárják ki az 153l-es alapítás lehetőségeit. Ezzel szemben Szűcs Jenő továbbra is azon véleményét tartja fenn, hogy a források együttes vizsgálata kizárja az 153l-es évszám lehetőségét. Sorra veszi Bareza érveit, alapos elemzésnek veti alá a pataki vár erődítésének kezdetére, Perényi loretói útjára, az 1537-es pataki misére és Perényi protestánssá válására vonatkozó forráshelyeket, valamint az 1531-es évszám genezisét. Megállapításai e sorok írója számára, akit meggyőzött a szerző alapos, mindenre kiterjedő forráskritikája és érvelésének világos vonalvezetése, egyértelművé teszi, hogy ezzel az évszámmal valóban Tolnai F. István 1679-ben megjelent írása bővítette ki a Perényi megreformálására vonatkozó korábbi szövegeket, és Debreceni Ember Pál 1707-es „História ecclesiastica" című könyvében csúszott át az 1531-es évszám a kollégium alapítására, megalapozva a XVIII. század folyamán író krónikások által továbbadott „pataki szent