Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - IRODALOM - Major Zoltán: A Ráday Gyűjtemény évkönyve III. 1983. Bp., 1984 / 261–264. o.

Irodalom 261 DAN CERNOVODEANU „A címerhasználat megjelenése Délkelet-Európában" című tanulmányában foglalkozik a címerek elterjedésével a Balkán-félsziget országaiban. Megállapítja, hogy a Délkelet-Európában kifejlődött címerhasználat úgy tekinthető, mint kontinensünk nyugati heraldikájából kinőtt „fiatalabb hajtás", periférikus helyzete és különleges megjelenése ellenére. Szerinte a késedelem oka a délkelet-európai népek mentalitása és a Balkán-félsziget országainak földrajzi elhelyezkedése. JEAN-CHRISTIAN POUTIERS tanulmánya az előző témához kapcsolódik, címe: A bolgár címerhasználat a második cárság korában (1185 —1396). Poutiers is kimutatja, hogy a második bolgár cárságban a heraldika kezdetei a nyugat-európai államokkal való kapcsolatok nyomán születtek meg. Ilyen kapcsolatteremtés volt a negyedik keresztes hadjárat után megalakult latin császársággal és a pápasággal. A bolgár heraldikára kedvezőtlen hatást gyakorolt a latin császársággal és Rómával való kapcsolat megszűnése. Érdekes itáliai problémával foglalkozik HANNELORE ZUG TUCCI „A zászlókocsi a középkori itáliai katonai jelvényrendszerben, (XI—XIII. század)" című tanulmányában. A carroccio (zászlókocsi) elterjedésének és birtoklásának kérdését tárgyalja. A szerző szerint a carroccio birtoklása fejedelmi engedélytől függött, éppúgy, mintha egy címernek a fejedelem által történő jóváhagyásáról volna szó. LADISLAO LASLOCZKY „A legrégibb helyi heraldika néhány megnyilvánulása" című tanulmányában az észak-itáliai Bressanone és Trento egyházi tartomány urainak ránkmaradt pecsétjeivel és címereivel foglalkozik. Lasloczky az 1981. október 6-án tartott előadását diaképekkel is illusztrálta. Sajnos, ez a képanyag nincs birtokunkban, csak a 82 képről található rövid leírás. A képekhez írt bevezetőben kiemeli a szerző, hogy egyedül bressanonei egyházi tartományúr adományozhatott tartományában pecsét- és címerhasználati jogot. Azok számára, akik a heraldikával szeretnének mélyebben foglalkozni, érdemes megemlíteni MICHEL PASTOUREAU-nak e kötetben található bibliográfiáját. A címerhasználat kezdete, megjelenése és elterjedése címmel részletes bibliográfiát ad a középkori és a XVI— XVII. századi szerzők munkáiról: kitér az ókori, germán és nyugati kezdetekre. Számos munkát említ a középkori kezdetekről, továbbá néhány bressanonei problémát is érint. NILS G. BARTHOLDY a Waldemárok oroszlános címerével foglalkozik. Közli feltevését a dán király politikai motivációjáról az oroszlános alak XII. századi elfogadásában. BRIGITTE BEDOS REZAK a címerhasználat megjelenését tárgyalja az Ilede-France és Piccardia területén az 1130 és 1230 közötti időszakban. Értékes előadást tartott még ROGER HARMIGNIES Plantagenet Oottfrid címerpajzsáról; LEON JÉQUIER pedig a toulouse-inak mondott keresztről. A továbbiakat csak megemlítjük: JEAN-CLAUDE LOUTSCH: , A címerhasználat átvétele vérrokonok és sógorsági rokonok között a XIII. században; HERVÉ PINOTEAU ,,A Capet-i heraldika kezdetéről és elterjedéséről; " MICHEL P0P0FF,,^4 címerek megjelenése és elterjedése Ponthieu vidék példáján bemutatva." Mivel ezek a konferenciák a heraldika tudományának mindig kiemelkedő eseményei, a tudományág művelőinek mindenképpen hasznos a kötet elolvasása, hogy tájékozódjanak a legfrissebb eseményekről. Tömördi Sándor A RÁDAY GYŰJTEMÉNY ÉVKÖNYVE ni. 1983 (Szerkesztő bizottság: BENDA KÁLMÁN, BELICZAY ANGÉLA, ERDŐS GYÖRGY, NAGY EDIT, SZABÓ JULIANNA) Budapest, 1984. 348 p. Igen örvendetes jelenség a magyar történettudomány számára, hogy kisebb, de speciális gyűjtőkörük miatt igen értékes közgyűjteményeink anyagának kutatása fellendülőben van. Ezen gyűjtemények: múzeumok, könyvtárak és szaklevéltárak anyagát képzett, hozzáértő szakemberek rendezik, miközben maguk is kutatásokat végeznek benne és forrásokat publikálnak. Ezen intézmények között is kiemelkedő jelentőségű a