Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ress Imre: Ausztriai levéltári források Kőrösi Csoma Sándorról / 227–249. o.

Ausztriai levéltári források Körösi Csorna Sándorról 229 államkancellárián alkalmazott hivatalnok státusú tudós orientalisták mint pl. Franz Ottenfels és Joseph Hammer-Purgstall felismerték Csorna vállalkozásának jelentőségét és megalapozottságát. Az államkancellária 1821 őszén foglalkozott először Csorna segélyezésének és támogatásának kérdésével (lásd az 1. iratot). A konstantinápolyi nagykövetnek szóló utasítás megerősíti a korábbi szakirodalomból ismert tényt, hogy a Csorna javára folytatott hazai gyűjtés összefogása Trattner Mátyás pesti könyvkiadó érdeme, de ez az irat nem fedi fel annak a befolyásos pártfogónak a személyét, aki az ügyet az államkancellária elé vitte. Az akkori társadalmi viszonyok között elképzelhetetlen volt, hogy az államkancellária egy könyvkereskedő kérésére diplomáciai lépéseket kezdeményezzen az akkor még kevesek által ismert Körösi Csorna Sándor érdekében. Egy két évvel későbbi konstantinápolyi jelentés azonban egyértelműen megnevezi a magas pártfogó személyét, gróf Batthyány Vincét, a bécsi Magyar Udvari Kancellária tanácsosát (lásd a 3. iratot). Batthyány személye minden szempontból alkalmas volt arra, hogy közvetítsen az összegyűlt összeget kezelő Trattner és az államkancellária között. A történeti irodalmunkban kevéssé méltatott felvilágosodott mágnás már az 1800-as évek elejétől kapcsolatban állt a pesti könyvnyomdásszal, akinél magyarországi, erdélyi, dalmáciai és törökországi utazásairól több felvilágosodott szellemű útirajzot jelentetett meg.

4 Batthyányt baráti szálak fűzték mind Franz Ottenfels báróhoz, az államkancellária titkárához, akit 1822 őszén konstantinápolyi ügyvivőnek neveztek ki, mind pedig Joseph Hammer-Purgstall-hoz, a keleti nyelvek nagyhírű kancelláriai tolmácsához, a török birodalom történetét feldolgozó — mindmáig pótolhatatlan — hatalmas munka szerzőjéhez. Hammer egyébként szoros kapcsolatot tartott más korabeli magyar történészkedő értelmiségiekkel. Állandó levelezőpartnerei között megtaláljuk a felvidéki mondákat feldolgozó Mednyánszky Alajost, az erdélyi történeti kérdésekkel foglalkozó Bethlen Eleket, a műkedvelő történetbúvár baranyai szolgabírót, Szokolay Dénest éppúgy, mint a társaságában személyesen is gyakorta forgolódó fiatal Pulszky Ferencet.

5 Amíg Hammer főleg a harmincas évek közepétől került közvetlen kapcsolatba a Csornát érintő ügyekkel, addig a húszas évek elejétől Ottenfels, mint konstantinápolyi ügyvivő — a görög felkelés és az orosz—török háború bonyodalmai közepette — nem csupán hivatali kötelezettségtől vezérelve, hanem tudósi szolidaritással és lelkiismeretességgel működött közre a hazai pártfogók elől majd félévtizedre eltűnt Csorna felkutatásában. A karintiai nemesi család sarja a bécsi keleti akadémián szerzett széles körű orientalisztikai ismereteket és több színvonalas tanulmányban foglalkozott a keleti népek filozófiájával, vallástörténetével. Konstantinápolyi diplomáciai szolgálata idején folytatott következetes gyűjtőmunkájával pedig az Osztrák Nemzeti Könyvtár híres keleti gyűjteményének alapját vetette meg.

6 Ottenfels 1825-ben közölhette az örömteli hírt Csorna megkerüléséről, s az angol sajtó híradásai nyomán a továbbiakban is mindvégig rendszeresen nyomon követte a magyar tudós sorsát. 1831 nyarán Csornával kapcsolatos * Wurzbach: Biographisches Lexikon des Kaisertums Österreich, Wien, 1856. 1. köt. 182-183. 6 Joseph Hammer-Purgstall levelezése, Familienarchiv Hamrner-Purgstall, Feldbach, Schloß Hainfeld. * Wurzbach i. m. 21. köt. 130.