Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Zsoldos Attila: A főkirályi hatalom címei az angolszászoknál / 201–214. o.
212 Zsoldos Attila uralma alá fogadta". 109 Oswiu, a következő főkirály (641 — 670) ,,a Britannia északi részén lakó pikteket és skótokat nagyrészt leigázta és adófizetőivé tette". 110 Az Angolszász Krónika tudósításai hasonló felfogást tükröznek. Edward király (899—925) „elfoglalta Tamworth városát és a merciaiak földjének minden népe . . . alávetette magát neki; és Walesben a királyok: Hywel, Clydog és Idwal, valamint a walesiek minden fajtája arra törekedett, hogy ő legyen az uruk. (. . .) És az összes Merciában letelepedett nép, mind a dánok, mind az angolok, alávetette magát neki." 111 Szintén Edwardról írja a krónika a 920. évnél: „És azután a skótok királya és minden népe, továbbá Ragnald, valamint Eadwulf fiai és mindenki, aki Northumbriában él, akár angol, akár dán, akár északi vagy más fajta, ezenkívül a strathclyde-i britek királya és az összes strathclyde-i brit kiválasztotta őt atyjának és urának" in Atheist an hatalmáról ilyen jellemzést kapunk: „uralma alá vetett minden királyt, aki ezen a szigeten élt: először Hywelt, a nyugati britek királyát, aztán Constantine-t, a skótok királyát és Owaint, Gwent népének királyát, továbbá Aldredet, Eadwulf fiát Bamburghből". 113 Forrásaink meggyőzően bizonyítják, hogy az angolszász főkirályi hatalom legjellegzetesebb vonásának a kortársak a más etnikumok feletti uralmat tartották. Az intitulatio-k minden tekintetben alátámasztják ezt a megállapítást. Fejlődésük alapvető tendenciája a mind szélesebb régiókra kiterjedő angolszász uralom tükröztetése, a heptarchia egyes királyságainak egyesítésétől az egész sziget feletti főhatalom megszerzésének kísérletéig. 114 Ennek a folyamatnak érdekes jelensége a basileus cím jól felismerhető sajátos szigeti értelmezése. Az intitulatio-k általánosnak mondható többrétűsége {kettő vagy több uralkodói titulus, illetve etnikai meghatározás alkalmazása) még az angolszász császárság fénykorában is jelzi, hogy a szigeti császáreszme nem lépett túl a hegemonializmuson az egységes birodalom kiépítésének irányába. Rövidítések ASChr = D. Whitelock—D. G. Douglas —S. I. Tucker: The Anglo-Saxon Chronicle, a Revised Translation. Eyre and Spottiswood, London, 1961. Beda = Beda Venerabilis: História ecclesiastica Anglosaxonum. Migne: PL 95. CS = Walter de Gray Birch: Cartularium Saxonicum I—III. Whiting & Co., London, 1885-1893. DA ss Benjamin Thorpe: Diplomatarium Anglieum AEvi Saxonici. Macmillan & Co., London, 1865. Megjegyzés: Mivel a tanulmány egy adattár feladatait nem vállalhatta el, ezért a jegyzetekben az egyes "formuláknál — kevés kivétellel — csak az általunk ismert első előfordulást jeleztük. 109 Beda III. 6. „Denique omnes nationes etprovincias Brittaniae, quae in quattuor linguas, id est Brittonum, Pictorum, Scottorum et Anglorum divisae sunt, in ditione accepit" — 150. 110 Beda II. 5. „Osuiu . . . Pictorum quoque Scottorum gentes, quae septemtrionalea Brittaniae fines tenent, maxima ex parte perdomuit, ac tributarias fecit." — 89. 111 ASChr ad 918., 67. 112 ASChr 67 — 68. 113 ASChr ad 927., 68-69. 114 A bretwaldák korszakokat átívelő történetének periodizációja egy másik tanulmány tárgya lehet. A magyar főkirályi hatalommal, az^ Archiregnum Hungaricummal Vajay Sza bölcs foglalkozott Dominae regináé milites. Árpád-házi Jolánta magyarjai Valencia visz szavétele idején c. tanulmányában (Mályusz Elemér Emlékkönyv, Akadémiai, 1984. 395-414.).
