Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Zsoldos Attila: A főkirályi hatalom címei az angolszászoknál / 201–214. o.

ZSOLDOS ATTILA A FŐKIRÁLYI HATALOM CÍMEI AZ ANGOLSZÁSZOKNÁL Az angolszász királyi intézmény történetének egyik figyelemreméltó forrása Edgar király (959—975) egy 964-ben kelt oklevelének bevezetője: „Én, Edgar az angolok basileusa és az óceán Britannia körül fekvő összes szigete királyának és az azokon élő minden népnek az imperatora és dominusa hálát adok magának a mindenható Istennek, az én királyomnak, aki olyannyira megnövelte és atyáim királysága fölé magasztalta az én birodalmamat, hogy noha őseim Anglia egész monarchiáját elnyerték annak az Athelstannak az ideje óta, aki elsőként igázta le fegyvereivel a Britanniát lakó összes nemzetet, mégis egyikük sem vállalkozott arra, hogy birodalmát Britannia határain túlra is kiterjessze, nekem viszont az angolok birodalmával együtt az isteni kedvezés megengedte, hogy az óceán szigeteinek összes királyságát a legvakmerőbb királyaikkal együtt egészen Norvégiáig, és Írország igen nagy részét is — a maga legnemesebb városával, Dublinnal — az angolok királyságának alávessem, és valamennyiüket arra kényszerítettem az Isten kedvező kegyelméből, hogy nyakukat birodalmam (igájába) hajtsák."

1 A szöveg értelmezése során a legnagyobb gondot a kettős uralkodói címhasználat jelenti. Köztudomású, hogy mind a basileus, mind az imperátor eredendően a császári hatalmat megillető titulus. Az oklevél viszont az előbbit Edgar alattvalóinak egy szűkebb, míg az utóbbit egy tágabb körére alkalmazza, így joggal merül fel, hogy esetünkben nem egyszerű címhalmozás történt, hanem a két kifejezés az uralkodói hatalom eltérő fokozatait jelöli. Nyilvánvaló, hogy az „imperátor és dominus" cím fejezi ki a nagyobb, a császári hatalmat, hiszen ez az idegen etnikumok királyai fölötti uralomhoz kapcsolódik, a „basileus" pedig Edgar saját népe fölötti hatalmát jelzi. A basileus esetében tehát az eredetitől eltérő jelentéstartalommal kell számolnunk.

2 1 CS 1135. „Ego Eadgarus Anglorum basileus omniumque regum insularum oceani que Brytanniam eircumjacent cunctarumque nationum que infra eam includuntur imperátor et dominus gratias ago ipsi Deo omnipotenti regi meo qui meura impérium sic ampliavit et exaltavit super regnum patrura meorum Qui licet monarchiám totius Angliáé adepti gint a tempore AEthelstani qui primus regum Anglorum omnes nationes quae Britanniám incolunt sibi armis subegit nullus tarnen eorum ultra eius fines impérium suum dilatare agressus est Mihi autem concessit propitia divinitas cum Anglorum imperio omnia regna insularum oceani cum suis ferocissimis regibus usque Norregiam maximamque partém Hiberniae cum sua nobilissima civitate Dublina Anglorum regno subjugaré quos etiam omnes m eis imperiis colla subdere Dei f aven te gracia coegi" ~ III. 377-378. 2 Vö. Ioannes Kinnamos gyakran idézett meghatározása: ,,a komes-t ugyanis felülmúlja a dux, a dux-ot viszont a rex es a rex-et a basileus" — id. Moravcsik Gy.: Bevezetés a bizantinológiába. Bp. 1966. 126. Bár a megfogalmazás viszonylag kései, a bizánci gyakorlat igazolja e felfogás jóval korábbi létét.