Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.
188 Hajdú Lajos július 26-án megtartott ülésen jelentette be, hogy az egyetem pénztárából kölcsönbe vett 4 ezer Ft-ot szeptemberben fogja visszafizetni; gróf Zichy Károly (a későbbi országbíró, ekkor még a Kancellária tanácsosa) pedig 1783. január 7-i levelében közölte (ezt január 10-én olvasták fel a bizottság előtt), hogy „hálásan köszöni a tanulmányi alapból neki felajánlott 10 ezer Ft-os kölcsönt, de úgy nyilatkozik, hogy nincs már erre szüksége" . 106 Nemcsak az országos vezetők kaptak azonban lehetőséget kölcsönök felvételére, hanem alacsonyabb beosztású hivatalnokok is; Somsich Lázár például, aki később költőként is híres lett (ekkoriban a Helytartótanács titkára, egyben a Tanulmányi Bizottságnak is tagja) vásárolt bizonyos birtokokat és a vételár megfizetéséhez kért 20 ezer Ft kölcsönt. Ez elől a kormányzat nem zárkózott el, de előírta Somsich-nak, hogy írassa össze birtokait (e conscriptio célja az volt, hogy a hitelező megítélhesse: biztonságos-e a kölcsön megadása, van-e vagyoni fedezet a visszafizetésre) és hozzon tanúsítványt, hogy birtokán semmi teher nincs (vagy mekkora teher van). Somsich-nak azonban sürgősen szüksége volt a pénzre (Somogy megyében szétszórtan fekvő birtokainak összeírása és a teher-tanúsítványok beszerzése időbe került) — ezért 5 ezer Ft előleget kért. A bizottság állásfoglalása: minél előbb mutassa be Somogy tanúságlevelét arról, hogy birtokaira semmilyen hitel nincs betáblázva, addig is megkaphatja azonban 5%-os kamatra a kért előleget úgy, hogy 2500 Ft-ot felvehet a tallósi árvaház, 2500-at pedig az egyetem pénztárából. A kifizetésre a két pénztár utasítást kapott. 107 A kamatok megfizetésével azonban az adósok gyakran késtek és ez közvetlenül kihatott az oktatók fizetésére és munkakedvére is. A tanulmányi alap pénztárának egyik negyedévi jelentése szerint például a nagyváradi iskola igazgatója (a jegyzőkönyv nem tünteti fel, hogy a főgimnázium vagy a mintaiskola direktoráról van-e szó) azért kapja mindig késve illetményét, mert Beöthy Imre ítélomester állandóan késik a hozzá kihelyezett 40 ezer Ft tőke után esedékes negyedévi kamat befizetésével. Pedig ebből kapják meg fizetésüket a tanárok (a negyedévenként — angariatim — esedékes kamat összege 4—500 Ft volt, attól függően, hogy Beöthy 4 vagy 5%-ra kapta meg akölcsönt). A bizottság döntése: az elnök szólítsa fel Beöthyt a pontos fizetésre, az alap pénztárát viszont utasította a testület, hogy más módon biztosítsa az esedékes tanári fizetések időben történő kiadását. 108 Az utasításnak — úgy tűnik — nem sok foganatja lett, mert egy évvel később Lakics Zsigmond (a budai egyetem nyugdíjas egyházjog-professzora, az egyetemi nyomda igazgatója, aki bár egészségi állapota miatt megvált a katedrától, de évtizedeken át — a Tanulmányi Bizottság tagjaként és közjogi munkák szerzőjeként — nagy szerepet játszott az oktatásban) szintén panaszolta, hogy a megállapított nyugdíját még nem kapta meg. A bizottság kiderítette, hogy ő valamint néhány más budai nyugdíjas azért került ebbe a helyzetbe, mert Schmidegh grófnő nem fizette be a kölcsönbe kapott összeg után az esedékes kamatokat, pedig ezt szánták Lakics professzor és társai nyugdíjának. A bizottság ebben az esetben utasította a Sóhivatalt a nyugdíjak azonnali kifizetésére, hogy az érintetteknek „ne kelljen sokáig nélkülözni nyugpénzükef . 109 106 Prot. 1781: 568. és Prot. 1783: 23. 107 Prot. 1779: 511. ™*Prot. 1781: 53. 109 Prot. 1782: 235.
