Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.
180 Hajdú Lajos nyelvű tankönyvek elkészíttetéséhez) például már 1779-ben megkereste Patachich érseket és jelentette neki, hogy ő nem ismeri azt a két nyelvet, amelyre 18—18 tankönyvet kellene lefordíttatnia (a románt és a rutént), de nem is talál embereket, akik ezt a fáradságos munkát minden jutalom (értsd: fizetség) nélkül vállalni kívánják. Az érsek felhatalmazást adott neki: „ilyen dologban, amely őfelségének olyannyira szívügye — átlagos költségekre nem szabad figyelemmel lenni", ezért felhatalmazta a nagyváradi tankerület népiskolai felügyelőjét, hogy alkalmas emberekkel a feladat díjazásért történő végrehajtásában állapodjon meg (összeget azonban ne mondjon nekik) és jelentse az általuk kért remuneratio nagyságát. A Tanulmányi Bizottság egyetértett az érsek intézkedésével és úgy döntött, hogy addig is, amíg a fordítási kiadások nagyságáról tájékoztatást nem kapnak, az eddig történteket jelentik őfelségének. 86 Alkalmas embereket azonban nagyon nehezen találhatott Luby, különösen a rutén fordító megkeresése került nagy fáradságába, végül ehhez a munkácsi püspöktől kért segítséget és ezt meg is kapta — mármint az ígéretet a megfelelő személy felkutatásához. Román fordítót Magyar Simeon görög katolikus pap személyében talált, ő már 1780 szeptemberében (tehát a budai értekezlet után „mindössze" két és fél évvel!) meg is kezdte a népiskolai tankönyvek románra fordítását, számára azonban valami támogatást kellett szerezni, mert Nagyváradon semmi jövedelemmel nem rendelkezett. A tankerületi inspektor javaslata: Magyar Simeon kapjon 250 Ft-ot, amiből nagyváradi tartózkodásának kiadásait fedezni tudja (tehát nem a feladat elvégzéséért!), egyben kötelezzék, hogy a munkát két éven belül fejezze be. A Tanulmányi Bizottság döntése: a görög katolikusoknak nincs semmi vagyoni alapjuk oktatási célokra (így Magyar Simeon sem kaphatja meg a nagyváradi tartózkodása idejére szükséges anyagi támogatást), ezért írni kell a nagyváradi püspöknek, hogy gondoskodjék róla ő. 87 Az idő azonban könyörtelenül haladt, a román tankönyvfordítások 1782 végéig sem készültek el, a munkácsi püspök eleget tett ugyan ígéretének (talált megfelelőnek tűnő embert), de jelentette, hogy nincs pénze a fordító fizetésére és ehhez anyagi segítséget kért. A Tanulmányi Bizottság furcsa döntést hozott: a budai plánum szerint a rutén népiskolai tankönyvekről való gondoskodás Luby Károly feladata, írni kell ezért a tankerületi főigazgatónak, hogy nem lenne igazságos népiskolai felügyelőjét felmenteni az általa is vállalt feladat elvégzésétől. Egyben fel kell szólítani a direktort: szorítsa rá beosztottját e tankönyvfordítások elkészíttetésére, arra, hogy tisztsége és vállalt kötelezettsége alapján végezze el feladatát, mint ahogy ezt a többi inspektor is megtette. M Enyhén szólva a Commissio döntésének érvei nem felelnek meg a valóságnak. A többi inspektor ugyanúgy küszködött a feladatok végrehajtásával, mint Luby Károly. A kutató ilyen állásfoglalásokat olvasva kapkodja a fejét: egyik esetben volt arra pénze az államnak, hogy a fordítót fizesse — másik esetben nem ? nem ismeri a Tanulmányi Bizottság az ügy előzményeit, azt, hogy az ungvári tankerületétől távol élő és a rutén nyelvet sem ismerő népiskolai felügyelő már 1779-ben felhatalmazást kapott a kalocsai érsektől, hogy megfelelő remuneratio-t helyezhet kilátásba a fordítóknak? Az államhatalom legilleté86 OL, 0-69: 1779/No. 2. Sch. Nat. Miscellanea, nos. 19 5477/1779. "Prot. 1781: 226-228. 88 Prot. 1782: 864-865. — valamint A —39:
