Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.
A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 171 évnél idősebb korában, 1782-ben elhunyt Péchy Gábor nem rendelkezett már (életkora miatt) olyan szellemi képességekkel, hogy eleget tudott volna tenni az 1781-ben leírt (és a 64. jegyzet előtt olvasható) tanácsok megvalósításának. Az előző hipotézist támasztja alá, hogy a kormányzat akkoriban az új oktatási intézmények megépítése helyett szívesebben alkalmazta a régiek toldozgatását-foldozgatását, úgy vélve, hogy átmenetileg ez is megoldás és ez a mindig pénz szűkében levő államnak sokkal kevesebbe kerül. A mindenféle szempontból kiváltságosnak tekinthető Balassa-féle tankerületben például tervbe vették a pozsonyi főgimnázium kibővítését, ez azonban a költségvetés szerint 37 558 Ft 13 krajcárba került volna (nagyon pontos volt a tervezés !), ezért úgy döntöttek, hogy beérik egy tatarozással, az csak 7 388 Ft 14 krajcárt visz el a tanulmányi alap pénzéből. A bizottság azonban azt is előírta Feitser Ferencnek, a főgimnázium igazgatójának, hogy a munkát Gollmann sáfár (oeconomus) állandó felügyelete alatt minél előbb végezzék el. 66 Egy-egy iskolaépítés azonban nemcsak akkor jelentett gondot a Tanulmányi Bizottság számára, ha az építtető iskolaigazgató megszökött a pénzzel, vagy inkább tatarozással kívánták az elhelyezési-működési feltételeket megjavítani, akkor is akadt gond, ha az iskola megépült: a kassai főigazgató például jelentette még 1781. június 22-én, hogy a frissiben elkészült rozsnyói iskola romos (ruinosa). A Commissio első reagálása három hónappal később, a jelentés megtárgyalásakor a felháborodás: a tanulmányi alap 10 ezer forintot adott az iskola megépítéséhez, a fenntartásáról viszont a püspöknek kell gondoskodnia. Ezért a döntés: a püspököt a szükséges munkák elvégzésére fel kell szólítani (a jegyzőkönyv alapján nem világos, hogy ez kinek a feladata) és ha ez hatástalan marad, fontolóra kell venni, hogy milyen eszközökkel lehet őt kötelességei teljesítésére rászorítani. A megoldás „magyar módra" történt meg: Péchy Gábor 1782. február 16-án jelentette, hogy a javítás költségei 353 Ft 15 krajcárt emésztettek fel, két tanár (összesen 300 Ft-nyi) fizetését erre fordították, de még adósak a fennmaradó összeggel, amelyért 6 ezer téglát és 36 hordó meszet vásároltak. A bizottság állásfoglalása: a püspökség (tőlük vették a téglát és meszet) „a köz javára" (pro emolumento publiei) engedje el nekik a vételár befizetését. A főigazgató jelentése azonban — finoman fogalmazva — nem pontos és a Tanulmányi Bizottság felháborodása sem volt indokolt: már előbb (augusztusban) megtárgyalta ugyanis a Commissio három rozsnyói professzor kérését, ök azt panaszolták,hogy évi 150Ft-os fizetésükből,,« rozsnyói iskolák restaurálására" a főigazgató 100—100 Ft-ot visszatartott, ennek megfizetéséhez kértek segítséget. A bizottság ekkor még nem reagált a dolog botrányos voltára és nesze semmi, fogd meg jól típusú leiratban „utasította" Péchy Gábor főigazgatót: úgy intézze a dolgokat, hogy az említett professzoroknak ne legyen okuk a panaszkodásra. 67 Másutt is nagyon sok gond volt az iskolaépületek megépítésével, karbantartásával vagy iskolának alkalmas épület bérbevételével, és egy-egy ilyen üggyel a Tanulmányi Bizottság többnyire négy-öt alkalommal volt kénytelen foglalkozni. Rendszerint azzal kezdődtek az ilyen ügyek, hogy ,,a várost rá kell szorítani" iskolaépület biztosítására; ennek eredményeképpen a város a sok nógatás hatására felajánlott néhány házat, amelynek ™Prot. 1781: 470. 67 Prot. 1781: 831., valamint Prot. 1782: 260—261. és a tanárok kérésére Prot. 1781: 654-655.
