Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

Bécs és Erdély 1741-1745 15 amit a küldöttség utasítása a királyi tábláról mond: székhelye (a Guberniuméhoz hasonlóan) legyen Kolozsvárott (II. rész 2., 28.), évi négy törvényszakot tartson, instructiójának néhány pontja megváltoztatandó (II. rész 28.). Az illetményeivel kapcsolatos követelésekről már szólottunk. Országos hatóságnak tekintendő még a két erdélyi hiteleshely levéltára; ezekbe az utasítás világi requisitorok kinevezését sürgette. A törvényhatósági főtisztségekkel kapcsolatban (illetményük már említett ügyén túl) kevés a rendek mondanivalója. A regalisták követelésére kerül az utasításba (II. rész 4.) az, hogy a vármegyékben maradjon meg a két-két főispán működésének korábbi gyakorlata (kivétel ez alól Hunyad megye és a partiumi megyék. Az instructio, különös módon, a kivételek között említi Kővár- és Fogarasvidéket is, holott ezekben egyébként sem főispán irányította az igazgatást, hanem főkapitány.) Sokkal kevesebb ennél az, amit az utasítás az igazgatás egyes ágaiban fennálló sérelmekről, nyitott kérdésekről ad. Az adózás és hadellátás kérdésköréről sem találunk sokat az instructioban. A rendek tiltakoznak a pótadók és az ún. ingyen krajcár kivetése ellen (I. rész 8.), a székelyeknek a Diploma Leopoldinumban ígért adómentességet kívánnak elérni (uo.), a hadellátást szabályozó regulamentum bizonyos sérelmes kitételeit töröltetnék el (I. rész 10.), elvárják, hogy a búzát, zabot és szénát (jó vagy rossz terméstől függetlenül) a regulamentáris árakon fogadják el az élésraktáraknál ( I. rész 6.). A regulamentum intézkedésének megfelelően katonatiszti szállások építendők — ezek milyenségét az országgyűlés határozza meg (ne luxuskövetelmények, hanem a szükséglet szerint) (I. rész 7.), a katonaságnak való széna- és zabszállítások körüli visszaélések megszüntetendők (I. rósz 9.), az utolsó három év katonai túlkapásainak ellenértékét (az ezekről történt uralkodói rendelkezés szerint) fizessék vissza, vagy számítsák be az adóba (I. rész 11.), s végezetül: a küldöttek kérjenek elégtételt Kizing erdélyi főhadbiztosnak nemrég a Guberniumnak és a rendeknek írt „illetlen" leveléért (II. rész 24.). A szorosan vett közigazgatás ügycsoportjába tartozó ügyekről mindössze két követelés kerül be az utasításba: az a kereskedelemügyi, amely (több éves előzményekhez kapcsolódva) a magyarországi vas Erdélybe hozatalának engedélyezését szorgalmazza (II. rész 15.), s az a postaügyi, amely egyrészt az 1698. április 6-án a Bécsben tartózkodó Bánffy György, Bethlen Miklós és Apor István által aláírt postaügyi szerződés megtartását várja el, másrészt az erdélyi postahivatal alá rendelné a somlyai, kémeri és remetei postát, az ottani extraneus postamestereket eltávolíttatná onnan, partiumi nemesekkel töltetné be helyüket (II. rész 9.). Differenciáltabb az utasítás által érintett kincstári ügyek köre. Ügykörönként haladva, a fiscalis birtokokkal kapcsolatban elsősorban az a rendek követelése, hogy a fiscus saját elhatározásából ne foglaljon el jószágokat (ha így elfoglalva tartja őket, adja vissza) (I. rész 3.). A szamosújvári uradalom maradékának a város által történt megszerzése miatti felzúdulás visszhangzik az utasításnak abban a rendelkezésében (I. rész 5.), hogy a fiscalis jószágok becslésének normáját az országgyűlés kell hogy kidolgozza, a becslést magát ne a fiscus, hanem érdektelen személy végezze, és a jószág ne az értékén felül többet ígérőnek jusson [!]; de jórészt abban is, amely szerint fiscalis jószágokat ne adjanak bérbe — vagy ha igen, akkor haza fiainak (II. rész 11.). A sóügyi rendelkezések közül az a legfontosabb, amely a sóval való szabad keres-