Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - KRÓNIKA - Horváth Zoltán: Takáts Endre (1907–1984) / 140–141. o.

140 Csanád megyében, Apátfalván született 1907. július 27-én, és ott nyert végső pihenést vándorútja végén, szülei közelében, 1984. szeptember 28-án. Lélekben sokan álltunk sírja körül, mindazok, akik kiváló emberi tulajdonságaiért becsültük és szerettük. Négy évtizedes levéltárvezetői munkássága során a jó levéltáros hivatástudatával segített sok-sok kutatót forrásanyaggal, megismertette és megszeret­tette velük a levéltári kutatás tudományos módszereit. Soproni tevékenysége során, az 1950-es évek első felében több mint ötszáz iratfolyóméter történeti értékű iratanyagot gyűjtött be, illetve mentett meg az utókornak. Később ugyanazt tette Veszprémben is. A levéltári hivatás lényegének elsődlegesen az iratanyagnak a tudományos kutatómunka számára való hozzáférhetővé tételét tekintette. Ezért kollégáitól eltérően, aránylag keveset publikált. Munkái azonban időt állóak. Doktori értekezését a lefejezett Nádasdy Ferenc fiának, Nádasdy László csanádi püspöknek (1662 — 1729) életéről írta. A községi mono­gráfia-írás mintájául szolgál Várnai Tamással közösen készített tanulmánya Balaton ­bozsókról. A „Honvédorvos" című folyóiratban négy munkája jelent meg társszerzőként testvérével Dr. Takáts Lászlóval, a Honvéd-kórház ny. parancsnokával, kandidátussal. Tagja volt a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának. Cikkei jelentek meg a Soproni Szem­lében, a Levéltári Közleményekben, a Veszprémi Naplóban. Takáts Endre fordításában és előszavával a közeli jövőben jelenik meg a veszprémi levéltár kiadványaként Bél Mátyás: Notitia Hungáriáé Comitatuum Vespremiensis című munkája, valamint Veszprém megye 1696., 1715. és 1720. évi összeírása. Tudományos felkészüléséhez jó indítást kapott a szülői házból. Édesapja közép­iskolai tanár volt. Középiskolai tanulmányait Makón végezte, a teológiait 1925 — 1930 között a bécsi Rudolf Tudományegyetemen, majd hittanár volt Szegeden és 1941-ben megszerezte a történelem—földrajz szakon a középiskolai tanári oklevelet, valamint a bölcsésztudományi doktorátust. Pályázat útján 1943 decemberében elnyerte Baja város fŐlevéltárnoki állását. Levéltári gyakorlatot az Országos Levéltárban ós Nagyváradon végzett. Magas szintű intelligenciája, állami, közgazdasági ismeretei és mindezekkel páro­suló megnyerő egyénisége szinte predestinálta a közéleti pályára is. Baja felszabadulása­kor, 1944. október 19-ón a város polgármesterének választották meg, a szovjet csapatok parancsnoka pedig megbízta a bajai háromszög kerületi kormányzói teendőivel is. Baján az élet megindulása Takáts Endre nevéhez fűződik. Tisztségéről 1945 nyarán lemondott és 1950-ig a város kulturális életében tevékenykedett. Közreműködésével létesült a múzeum, a tudományos könyvtár és a Rudnay-művósztelep is. A Levéltárak Országos Központja 1950. december 4-én áthelyezte Sopronba, ahol 1957. október 17-ig volt a levéltár igazgatója. Sopronban ismét a történelmi események sodrába került. 1956. október 27-én megválasztották a városi Ideiglenes Nemzeti Tanács vezetőjének. 1956 novemberétől a helyi pártbizottság és a Megyei Tanács jóváhagyásával Sopron Városi Tanács VB. elnökhelyettesi tisztségét töltötte be. Tisztségéből 1957 március végén felmentését kérte és újból levéltári feladatokat látott el. Az 1956-os ténykedése tisztázásának idejére — noha említett funkciójában igyekezett a szenvedélyek elszaba­dulásának gátat vetni — 1957. október 17-től 1958. június 10-ig vizsgálati fogságban volt. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa ítéletében megállapította, hogy sem az ellen­forradalom előtt, sem alatta, sem utána nem volt ellensége a népidemokráciának. A fel­mentést követően azonban írásbeli megrovásban részesítették, visszaminősítették és Sopronból elhelyezték. Levéltárosi minőségben teljesített szolgálatot 1958. szeptember 1-tŐl 1960. január 15-ig a szegedi és a szombathelyi Állami Levéltárban, majd a legfel­sőbb pártvezetés lehetővé tette, hogy családjához Sopronba visszakerülhessen. így január 16-tól ismét a soproni levéltárban dolgozott. 1961 nyarán rehabilitálták, illetve az ügyében létrejött hátrányos megkülönböztetést tőrölték. A Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya végül 1961. október 1-ével megbízta a Veszprémi Állami Levéltár vezetésével. Kiegyensúlyozott, nyugodt munkásévek következtek, amelyek alatt páratlan energiával dolgozott levéltára továbbfejlesztésén. Nyugdíjazása 66 éves korában, 1973-ban történt. Kollégái szerették, felettesei meg­becsülték. Odaadó műemlékvédelmi és népművelői tevékenységéért „Veszprém városért" és „Veszprém megyéért" érdemérmet kapott, valamint tulajdonosa volt a „Szocialita Kultúráért" kitüntetésnek is. Krónika TAKÁTS ENDRE (1907—1984)

Next

/
Oldalképek
Tartalom