Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - KRÓNIKA - Horváth Zoltán: Takáts Endre (1907–1984) / 140–141. o.
140 Csanád megyében, Apátfalván született 1907. július 27-én, és ott nyert végső pihenést vándorútja végén, szülei közelében, 1984. szeptember 28-án. Lélekben sokan álltunk sírja körül, mindazok, akik kiváló emberi tulajdonságaiért becsültük és szerettük. Négy évtizedes levéltárvezetői munkássága során a jó levéltáros hivatástudatával segített sok-sok kutatót forrásanyaggal, megismertette és megszerettette velük a levéltári kutatás tudományos módszereit. Soproni tevékenysége során, az 1950-es évek első felében több mint ötszáz iratfolyóméter történeti értékű iratanyagot gyűjtött be, illetve mentett meg az utókornak. Később ugyanazt tette Veszprémben is. A levéltári hivatás lényegének elsődlegesen az iratanyagnak a tudományos kutatómunka számára való hozzáférhetővé tételét tekintette. Ezért kollégáitól eltérően, aránylag keveset publikált. Munkái azonban időt állóak. Doktori értekezését a lefejezett Nádasdy Ferenc fiának, Nádasdy László csanádi püspöknek (1662 — 1729) életéről írta. A községi monográfia-írás mintájául szolgál Várnai Tamással közösen készített tanulmánya Balaton bozsókról. A „Honvédorvos" című folyóiratban négy munkája jelent meg társszerzőként testvérével Dr. Takáts Lászlóval, a Honvéd-kórház ny. parancsnokával, kandidátussal. Tagja volt a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának. Cikkei jelentek meg a Soproni Szemlében, a Levéltári Közleményekben, a Veszprémi Naplóban. Takáts Endre fordításában és előszavával a közeli jövőben jelenik meg a veszprémi levéltár kiadványaként Bél Mátyás: Notitia Hungáriáé Comitatuum Vespremiensis című munkája, valamint Veszprém megye 1696., 1715. és 1720. évi összeírása. Tudományos felkészüléséhez jó indítást kapott a szülői házból. Édesapja középiskolai tanár volt. Középiskolai tanulmányait Makón végezte, a teológiait 1925 — 1930 között a bécsi Rudolf Tudományegyetemen, majd hittanár volt Szegeden és 1941-ben megszerezte a történelem—földrajz szakon a középiskolai tanári oklevelet, valamint a bölcsésztudományi doktorátust. Pályázat útján 1943 decemberében elnyerte Baja város fŐlevéltárnoki állását. Levéltári gyakorlatot az Országos Levéltárban ós Nagyváradon végzett. Magas szintű intelligenciája, állami, közgazdasági ismeretei és mindezekkel párosuló megnyerő egyénisége szinte predestinálta a közéleti pályára is. Baja felszabadulásakor, 1944. október 19-ón a város polgármesterének választották meg, a szovjet csapatok parancsnoka pedig megbízta a bajai háromszög kerületi kormányzói teendőivel is. Baján az élet megindulása Takáts Endre nevéhez fűződik. Tisztségéről 1945 nyarán lemondott és 1950-ig a város kulturális életében tevékenykedett. Közreműködésével létesült a múzeum, a tudományos könyvtár és a Rudnay-művósztelep is. A Levéltárak Országos Központja 1950. december 4-én áthelyezte Sopronba, ahol 1957. október 17-ig volt a levéltár igazgatója. Sopronban ismét a történelmi események sodrába került. 1956. október 27-én megválasztották a városi Ideiglenes Nemzeti Tanács vezetőjének. 1956 novemberétől a helyi pártbizottság és a Megyei Tanács jóváhagyásával Sopron Városi Tanács VB. elnökhelyettesi tisztségét töltötte be. Tisztségéből 1957 március végén felmentését kérte és újból levéltári feladatokat látott el. Az 1956-os ténykedése tisztázásának idejére — noha említett funkciójában igyekezett a szenvedélyek elszabadulásának gátat vetni — 1957. október 17-től 1958. június 10-ig vizsgálati fogságban volt. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa ítéletében megállapította, hogy sem az ellenforradalom előtt, sem alatta, sem utána nem volt ellensége a népidemokráciának. A felmentést követően azonban írásbeli megrovásban részesítették, visszaminősítették és Sopronból elhelyezték. Levéltárosi minőségben teljesített szolgálatot 1958. szeptember 1-tŐl 1960. január 15-ig a szegedi és a szombathelyi Állami Levéltárban, majd a legfelsőbb pártvezetés lehetővé tette, hogy családjához Sopronba visszakerülhessen. így január 16-tól ismét a soproni levéltárban dolgozott. 1961 nyarán rehabilitálták, illetve az ügyében létrejött hátrányos megkülönböztetést tőrölték. A Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya végül 1961. október 1-ével megbízta a Veszprémi Állami Levéltár vezetésével. Kiegyensúlyozott, nyugodt munkásévek következtek, amelyek alatt páratlan energiával dolgozott levéltára továbbfejlesztésén. Nyugdíjazása 66 éves korában, 1973-ban történt. Kollégái szerették, felettesei megbecsülték. Odaadó műemlékvédelmi és népművelői tevékenységéért „Veszprém városért" és „Veszprém megyéért" érdemérmet kapott, valamint tulajdonosa volt a „Szocialita Kultúráért" kitüntetésnek is. Krónika TAKÁTS ENDRE (1907—1984)