Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - IRODALOM - Simonffy Emil: A magyar polgári átalakulás kérdései. Tanulmányok Szabad György 60. születésnapjára. (Szerk.: Dénes Iván Zoltán, Gergely András, Pajkossy Gábor). Budapest, 1984 / 132–135. o.

134 Irodalom • ralis nemesség külpolitikai tájékozatlanságát és ugyanakkor a külső hódító törekvésektől való félelem okozta bizonytalanságot. ROSDY PÁL „Reformkori magyar nyelvű teológiai folyóiratkísérlet" című írásában egy eddig sajnálatosan elhanyagolt területet tesz vizsgálat tárgyává. A katolikus papság egy része a változó társadalmi környezetben a magyar nyelv használatának új területeken történő bevezetésével kívánt az új helyzethez alkalmazkodni. Ennek a polgári nemzetfejlŐdésben betöltött szerepét a további kutatásoknak alaposabban kellene kibontania, a különböző hatásokat és törekvéseket vizsgálnia, mert az egykorú magyarország egyik legjelentősebb és igen befolyásos értelmiségi csoportjáról van szó. A papság a szomszédos népek nemzetté válásában is igen fontos szerepet töltött be. PAJKOSSY GÁBOR „Kossuth hütlenségi peré" című tanulmány és ERDMANN GYULA „A kormányzat előkészületei az 1839 — 40-es országgyűlésre" című tanulmánya a reformkor politikai küzdelmeinek két egymással összefüggő problémáját veszi vizsgálat alá. Mindkét esetben a bécsi udvar politikai elgondolásait vizsgálják a politikai stratégia és taktika elemzésével. Tanulmányaik jól rámutatnak arra, hogy a meglevő rend fenntartása és a konszolidáció megőrzése érdekében folytatott politika mennyire hiányolta az alkotó koncepciót, a taktikai készséget, mennyire nem voltak hajlandók Bécsben tudomásul venni még azoknak a konzervatívoknak a véleményét sem, akik itthon éltek és így jobban ismerték a magyarországi körülményeket. A ciklus befejező tanulmánya MELCZER TIBOR tollából „A költészet mint azilum a magyar irodalomban (1795 — 1848)" címmel a magyar szellemi élet egy sajátosságát elemzi: a politikai küzdelem áttevődését az irodalomba, az irodalom sajátos helyét és szerepét az egész magyar életben. ,„Az áttörés" című csoportban négy tanulmányt olvashatunk. DÉNES IVÁN ZOLTÁN „Konzervatív és liberális program 1846 — 47" címmel az áttörés közvetlen előzményeivel foglalkozik, milyen konrét elképzelések voltak az országgyűlés tagjainak tarsolyában 1848 telén. MISKOLCZY AMBRUS „Az Erdélyi Nagyfejedelemség bbirodálompolitikan jelentősége az 1848 májusi válságban" című tanulmánya az unió kérdését vizsgálja. Bár Erdély az osztrák „birodalomépítő" és a magyar „országalapító" törekvéseknek mellékhadszíntere volt, ugyanakkor mégis igen fontos szerepet játszott. Az itt lezajlódó politikai küzdelem bemutatása igen jelentős, már csak azért is, mert Erdélyben a több nemzet együttélése a nemzeti kérdést még élesebb formában vetette fel. Anélkül, hogy a magyar politikát felmentené a felelősség alól, a tanulmány világosan bemutatja azt, hogy nem egyszerűen a magyar magatartáson múlott a szászok és románok állásfoglalásának alakulása. KOVÁCS ISTVÁN „A magyarországi lengyel légió és a róla szóló emlékiratok" című tanulmányában is egy igen lényeges kérdést vizsgál: mennyiben tudta a magyar szabadságharc a segítségére siető külföldieket alkalmazni. Itt nem a néhány külföldi katonai vezetőről, hanem a nagyobb tömegekről van szó. Ezzel kapcsolatban számba kellett venni például a lengyel tisztek közötti belső ellentéteket ós külpolitikai meggondolásokat is. Éppen ezért igen fontos ERDŐDY GÁBOR „A magyar politikai közvélemény Magyarország európai helyéről 1849 januárjától a Függetlenségi Nyilatkozatig" című tanulmánya, mert jól bemutatja azt, hogy 1849 első negyedévében a hangadó magyar körök milyen ismeretekkel rendelkeztek az európai hatalmak politikai boszorkánykonyhájáról. A „Megegyezés vagy kiegyezés" témakörében hat tanulmány kapott helyet. FRANK TIBOR „Marx egy anonim forrása" című tanulmányában filológiai alapossággal vizsgálja Szabad Imrének a munkáját, ha végül nem is tudja egyértelműen megállapítani, hogy ebből vette-e Marx adatait. BORSI-KÁLMÁN BÉLA „Mihail Kogalniceanu reformprogramjának magyar vonatkozásai" című tanulmányában Moldva Erdélyhez hasonló viszonyait mutatja be és ehhez kapcsolódóan mutat rá a moldvai reformmozgalom ós a magyarok közötti kapcsolat lehetőségeire. RESS IMRE „A szerb külpolitika és a Habsburg-monarchia dualista átalakulása (1865 — 1867)" című tanulmányában dél felé tekint. Igen jelentős a kutatása, magyarázatát adja a szerbek törekvéseinek. A szerb rokonszenv egy független szerb állam létrehozásához a magyar liberálisok támogatására számított és nem tartották kívánatosnak a horvát befolyás erősödését. Felismerték, hogy a magyarok nem fogják a monarchiát terjeszkedő politikára ösztönözni, amint arra a horvát körök igyekeztek. HEISZLER VILMOS „Magyar—cseh politikai kapcsolatok a kiegyezés előtti években" című tanulmányában egy másik irányban tette vizsgálat tárgyává a kiegyezés előkészítését, a Habsburg-birodalom újjászervezésének lehetőségét. A csehek ellentmondáso-