Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - IRODALOM - Vass Előd: Magyar herold. Forrásközlő, családtörténeti és címertani évkönyv. (Szerk.: Kállay István). Nr. 1. Budapest, 1984 / 129–132. o.

Irodalom 131 említi. Az említett vidék mintegy 12 helységének mezővárosi szervezete szorosan kötődött egymáshoz, és fejlett írásbeliségüket, valamint saját jogszokásaikat a szerző példái alapján részletesebben ismerhetjük meg. HARGITTAY EMIL „A megszólító formulák és a társadalmi hierarchia összefüggései a XVII. századi magánlevelezésben" e. tanulmánya a megszólító formulákat azzal a kérdésfeltevéssel vizsgálja, hogy azok használata mennyiben fejezi ki a levélíró és a címzett kapcsolatát. A szerző szerint a kötött formuláknak is voltak állandó változó elemei. LANCSÁK GABRIELLA „Az erdélyi kancellária hivatali írásbelisége a XVII. század első felében" c. tanulmánya a kancelláriai tevékenység hatását vizsgálja a magyar nyelvű írásbeliségre. SZAKALY FERENC „Egy mezővárosi tanító-nótárius életútja (Varadi György feljegyzőkönyve, 1630 — 1676)" c. tanulmánya az OSzK Kézirattárának Fol. Lat. 4503. számú kötetét ismerteti. A szerző Váradi György életrajzi írásának társadalom- és művelődéstörténeti tanulságait mutatja be. DEGRÉ ALAJOS „Az irat mint perbeli bizonyító eszköz fejlődése a feudális Magyarországon" c. tanulmánya a XIII. századtól kezdve a pecsét alatt kiállított oklevél teljesértékű bizonyító erejének érványesülését tárja fel. BAK BORBÁLA „Városi írásbeliség a XVIII. században" c. tanulmányában csupán a szabad királyi városok hivatali írásbeliségével foglalkozik. A szerző kutatásainak eredménye, hogy a hivatalos városi írásbeliség 1730 utáni királyi utasításokkal irányított ügyvitele két jelenséget alakított ki a XVIII. század végére: az iratok mennyiségi megnövekedését és a városi hivatalnoki státus kialakulását. SLNKOVICS ISTVÁN „Az írásbeliség oktatása egyetemünkön a XVIII. században" c. tanulmánya az írásbeliség széles körű értelmezésének vizsgálatát tűzi ki célul. Az állami irányítás 1777-től bevette az oklevéltant is az oktatásba. Az írásbeliség oktatása egyetemünkön (ELTE) a múlt iránti érdeklődés szélesebb körű felkeltésében jelentős szerepet teljesített. SZÖGI LÁSZLÓ „Az egyetemi írásbeliség újkori forrásai" c. tanulmányában a budapesti egyetemek levéltári anyagának felmérését mutatja be. A szerző következtetése, hogy az újkori pusztulások után megmaradt források jelentősebbek, mint korábban hitték. KALLAY ISTVÁN „Magánhivatali írásbeliség" c. tanulmánya a magánkancelláriai ügyintézés kialakulását tárgyalja. A XVI. századi kevés példa után a XVIII. században a magánügyintézés növekvő méretei állandó (magán-)hivatalok létrehozását tették szükségessé. Ezek ügyintézési ós ügyviteli tevékenységet fejtettek ki. GERDA MRAZ „Ein Lesebuch für den Thronfolger" c. tanulmányában a Steiermärkisehes Landesmuseum in Graz Joanneum 1744-ben megjelent „Das Josephische Erzherzoglische ABC oder Namenbüchlein" c. kötetét ismerteti. Ez a kötet az akkor 3 éves II. József császáré volt. A mű szerzője Johann Balthasar von Antesperg, aki a német nyelv és oktatás egyik jelentős megújítója volt. Ez irányú tevékenységét is bemutatja a szerző. HÖRCSIK RICHÁRD „A magyar református egyház feudáliskori pecséthasználata" c. tanulmánya a pecsétismeret rövid áttekintésével kezdődik. A pecsétek begyűjtése és feldolgozása először 1871-ben vetődött fel, de megvalósítására csak az 1950-es években került sor. Ismerteti a pecsétek motívumait és nyolc másolatot is közöl. VÖRÖS KÁROLY „Házi Secretarius". Adalék a XIX. századi tömegművelés történetéhez" c. tanulmánya a polgárosodás sajátságos írásbeliségét, a levélmintakönyvek alkalmazásának hatását tekinti át. Egyik legrégibb példánya az 1829-ben Pesten megjelenő ,,A Pesti ós Budai Házi Secretarius" c. kiadvány volt. A levélmintakönyvek sorozatainak társadalmi vizsgálatát végzi el. HALÁSZ IMRE „Zalaegerszeg mezőváros írásbelisége a Bach-korszakban" c. tanulmánya az ügyviteli tevékenység során keletkezett iratok két főcsoportját ismerteti. A gazdasági és az igazgatási iratok két főcsoportján kívül a pecsóthasználatot 1869-ig terjedőleg mutatja „be. SÁRKÖZI ZOLTÁN „TŐkés vállalatok írásbelisége" c. tanulmánya olaszországi és magyarországi tőkés bankok levéltárait ismerteti. A részvénytársaságok korai példái között a Gácsi Posztógyár (1800), a Murányi Unió (1808), a Rimái Coalitio (1810) és a Munkácsi Vasgyár (1812)„működésónek írásbeliségét ismerteti. RÉVÉSZ T. MIHÁLY „Adalékok az anyakönyvvezetés államosításához Magyarországon" c. tanulmánya az egyházi anyakönyvezést vázlatosan mutatja be. Az állami anyakönyvezés 1895. október 1-én hatályba lépő és a francia—belga rendszert követő törvényének sajátosságait tárja fel. FARKAS GÁBOR „A törvényhatóságok írásbelisége 1867 — 1950 között" c. tanulmánya a törvényhatósági önkormányzatok területi igazgatásának írásbeliségével foglal9*