Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - IRODALOM - Vass Előd: Magyar herold. Forrásközlő, családtörténeti és címertani évkönyv. (Szerk.: Kállay István). Nr. 1. Budapest, 1984 / 129–132. o.

Irodalom 129 vagy mutató jellegű összeállítást ad. Ilyen kritikával azonban csak íróasztal mellől, az anyag ismerete nélkül lehet illetni a kötetet. Az anyagban végzett kutatás ugyanis azt bizonyítja, hogy ezek az eltérő megoldások mindenképpen egységesek abból a szempontból, hogy az adott állagban, sorozatban való tájékozódást a választott megoldás segíti a legjobban. Ezt nyugodtan merem leírni, mert a Levéltár valamennyi állagában, sorozatában végeztem kutatást a leltár segítségével anélkül, hogy további levéltárosi felvilágosítást igénybe kellett volna vennem. Ki kell emelni, hogy a leltár tulajdonképpen kétnyelvű. Az olasz nyelvű ajánlást követően, amelyet Agnelo Rossi bíboros prefektus írt, az általános bevezetés, valamint az egyes állagok, sorozatok ismertetése angol. Ezek között foglalnak helyet a már említett anyagleírások. A kötet második részében ezeket az angol szövegeket az érdeklődő olaszul is olvashatja. A gyakorlatiasság megnyilvánul itt is, mert a mindenki számára érthető anyagleíró részeket nem ismétli meg. A függelék mindkét nyelven közli a levéltárnak a kutatással kapcsolatos szabályait, továbbá a Kongregáció prefektusának és titkárának körlevelét, amelyben felkérik a kutatókat, hogy készítendő publikációikból két példányt juttassanak el a Kongregáció részére. A függelék további részében a bíboros prefektusok és a főtitkárok sorát olvashatjuk működésük kezdő és utolsó napjával. A függelék a levéltárral kapcsolatos bibliográfiával fejeződik be. Borsa Iván MAGYAR HEROLD FORRÁSKÖZLŐ, CSALÁDTÖRTÉNETI ÉS CÍMERTANI ÉVKÖNYV . (Szerk: KÁLLAY ISTVÁN) NR. 1. Budapest, 1984. 676 p. Az újonnan induló sorozat első számának alcíme — „A magyar hivatali írásbeliség fejlődése 1181—1981" —, a magyar hivatali írásbeliség 800 éves megünneplésére utal. Ezzel összefüggésben a kötetet Kumorovitz Lajos Bernát professzornak egyetemi oktató tevékenysége fél évszázados évfordulójára tanítványai és tisztelői ajánlják. A két évforduló közös megünneplésére az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék 1981. november 25—26-án „800 éves a magyar hivatali írásbeliség" címmel megtartott tudományos ülésszakán került sor. Jelen kötet a fenti ülésszakon elhangzott előadásokat közli a Történelem Segédtudományai Tanszók szorozatának 4. számú kiadványát alkotva. A történelem segédtudományai témakörében induló új periodika első számát üdvözöljük, és reméljük, hogy e feladatának a jövőben is hasonló, magas tudományos színvonalon tesz majd eleget. A 36 szerző tanulmánya a magyar hivatali írásbeliség egy-egy korszakát tárgyalja és sokirányú kutatás eredményeit összegzi. A kötet sikeresen kapcsolta össze a kutatók történelmi segédtudományok terén elért eredményeit. Az első szerző PÜSPÖKI NAGY PÉTER „A rovásírás írástani helye és szerepe a magyar művelődés történetében" c. tanulmányában felveti a magyar nemzeti írás hiteles emlékeinek az egyetemes írástan ós írástörténet tudományos eszközeivel elvégzendő elemzését. A továbbiakban három kérdést érint: először a rovásírás helyét az írásrendszerek sorában, majd a vélt türk ós ószláv rokonítások problémáit, s végül a rovás jelek magyar szövegek feljegyzésére törtónt felhasználása időpontjának meghatározását. SIMON PÉTER „A magyar rovásírás történelmi jelentősége és eredete". (Hozzászólás Püspöki Nagy Péter előadásához.) Püspöki Nagy Péter elméletével saját kutatásai alapján nagyrészt egyetért. A vita mellett elsősorban az elmondottak kiegészítése a célja. ÉRSZEGI GÉZA „III. Béla kancelláriai reformjáról" c. tanulmánya előrebocsátja, hogy már I. István király udvarában meghonosodott a latin és a görög írásbeliség. Utódai is még csak a legfontosabb ügyeket foglalták írásba. III. Béla király egyik oklevelében említi meg, hogy az eléje kerülő ügyek írásban való rögzítését szükségesnek tartja. Ugyanő egy más keltezéssel ellátott oklevelében arról ír, hogy minden egyházi adományt írásban kíván rögzíteni. A szakirodalomban ezek az oklevelek úgy szerepelnek, mint amelyek szerint III. Béla király 1181-ben elrendeli a hivatalos írásbeliséget. E két konkrét esetben csupán egy királyi állásponttal találkozhatunk az írásbeliség szükségességéről. Ismerünk egy harmadik oklevelet is 1181-ből, amely ellentétben az előbbi kettővel szövegében nem