Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - KRÓNIKA - Sudár Kornélia: A darabszintű tárgymutató-készítés problémái a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda regisztratúrájában / 101–104. o.

Krónika 103 független betűmetsző faktorátust 1825-ben szervezték meg. A faktorok negyedévenként gazdasági tanácsüléseken egyeztették elképzeléseiket A gondnok függetlensége a Helytartótanácstól, illetve a faktorok függetlensége a gondnoktól idó'ró'l időre változott. Az 1837-es helytartótanácsi instrukció következtében az igazgató mellett a gondnok irányító szerepe csökkent, a kiadói tevékenység meghatározásába többé nemigen szólhatott bele, csupán nyomdatechnikai ismereteket követeltek meg tőle. Mellette a faktorok viszonylagos önállósága is megszűnt Ennek következtében a gazdasági tanácsülések is veszítettek jelentőségükből, a jegyzőkönyvek pedig forrásértékükből. Az Egyetemi Nyomda függőségi viszonya a Helytartótanáccsal korszakonként változó. Kiadói tevékenységében sohasem volt önálló, mégis a kormányhatósági befolyás az 1830-as évektől kezdve a legerősebb, amikor a faktorátusok évi és negyedévi zárszámadásainak ellenőrzésén, negyedévi munkabeszámolóinak felülbírálásán túl a nyomdai árkalkulációk szabályozása, a számlák kifizetése, a pénztár, a könyv- és papírraktár készleteinek felülvizsgálása is a Helytartótanács hatáskörébe tartozott. Saját pénztárában csak 2000 Ft-ot tartva meg az üzleti bevételből a felesleget havonta utalta át a Helytartótanács Számvevőségéhez. Műszaki kérdésekben az Állami Építészeti Hivatalé lett a döntő szó. Sok esetben tehát a kutatás elkerülhetetlen a Helytartótanács levéltárában is, mindez azonban semmit sem von le a nyomdai iratanyag fonásértékéből, különösen akkor nem, ha Figyelembe vesszük, hogy az Állami Számvevőség irattára is igen hiányos, így az itt őrzött feliratok fogalmazványai az egyetemi-, az egyetemi nyomdai- és közalapítványok kezelésének ma már gyakran egyetlen fellelhető forrásai az 1848 előtti időszakból. A tárgymutató szelekció nélkül minden egyes iratot tartalmazni fog, ha az irat több tárgyú vagy több vonatkozású, akkor annak megfelelően több tárgyi címszó alá is bekerüL Az anyag jellegének megfelelően a tárgyi címszavak kialakításánál többféle megközelítési, meghatározási mód lehetséges. Vannak címleírások, melyek a belső szervezeti felépítésnek megfelelően a funkcionális, ügykör szerinti tagolódás alapján készültek. Ezek a nyomdai gondnokság éves zárszámadásai és jelentései, az egyes fakturátusok negyedévi jelentései és munkabeszámolói, elszámolásai, beszerzési engedélyei. Ömet alkothat az irat tárgyának rövid megfogalmazása, pl. a személyzeti ügyekben az álláskérelem, az alkalmazás, a fizetés, a remuneráció, a drágasági pótlék, a kegydíj, a nyugdíj stb. esetében, vagy a privilegiális jogok védelmében kelt ügyiratok a privilégiumok szerint megkülönböztetve kerülnek a mutatóba (A nyomda kizárólagos privilégiummal rendelkezett a Ratio Educationis-ban kötelezően előírt tankönyvek, a szláv nyelvű — 1825 után csak a szláv egyházi könyvek —, és a héber nyelvű kiadványok nyomtatására). Az elvi fontosságú ügyeket, mint pl. a Helytartótanács általános érvényű ultimátumai, egyedi tárgyként kezeljük. így pL a Helytartótanács rendelete a nyomdászlegények fizetésének rendezéséről nem kerül a személyzeti ügyek „fizetés" címszava alá. Külön tárgyi címszót képeznek az iratfajta alapján a gazdasági tanácsülési jegyzőkönyvek (tehát nem azok tárgyalási pontjai). A nyomda kiadói tevékenységének feltárása céljából a mutató cédula adatait a szerzők neve és műveik címe alkotják. E címszó alá kerülnek egy mű kiadása során keletkezett szerződéskötések, honoráriumok és tiszteletpéldányszámok megállapításának, írói tartozások behajtásának iratai, tehát mindazok, amelyek egy mű gondozása során keletkeztek, ez ugyanis a nyomda önálló feladata volt A kiadványok megjelentetésének engedélyezése, és annak megállapítása, hogy egy írói munka magán- vagy közköltségen adható-e ki, a Helytartótanács hatáskörébe tartozott, sőt ha a kiadásnak politikai jelentőséget tulajdonítottak, akkor az engedélyeztetés ügye a Kancellárián keresztül a királyi udvar elé is került Ezért a kiadványokra irányuló kutatás esetén e két kormányhatóság idevágó iratainak átnézése elengedhetetlen. A tárgymutató-rendszerben a cédulák a szerzők nevének ABC sorrendjében fekszenek. Olyan nyomtatvány-katalógust kapunk így kézhez az 1803 és 1848 közötti időszakból, amilyen eddig még nem állt rendelkezésünkre. Az eddigi bibliográfiai munkák (Petrik Géza Bibliographiája és Baloghy István Címjegyzéke) az Egyetemi és az Országos Széchényi Könyvtárban található művek alapján készültek. Bár a nyomda a XIX. sz, elejétől kezdve rendszeresen megküldte a köteles példányokat azok maradéktalanul ma már mégsem lelhetők fel. A levéltári anyagban önmagában nem dokumentálható az összes kiadvány, de a levéltári és könyvtári adatok összevetésével egy, a mainál sokkal részletesebb, pontosabb, a valóságot hívebben tükröző kiadványkatalógus készülhetne el. Az Egyetemi Nyomda saját kiadású könyveit maga forgalmazta. E célból a történeti Magyarország területét átfogó könyvbizományosi hálózatot épített ki, valamint ágensek révén az osztrák