Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - KRÓNIKA - Sudár Kornélia: A darabszintű tárgymutató-készítés problémái a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda regisztratúrájában / 101–104. o.
102 Krónika folyik ilyen jellegű segédletkészítés, vagy az, hogy a tapasztalatok írásos összegezése várat még magára. A több mint négyszázéves Egyetemi Nyomda önálló regisztratúrája 1803-1948 közötti évekből maradt fenn az Országos Levéltár őrizetében, ahová két részletben került be. Az első iratbeszállítás 1950-ben történt a Magyar Nemzeti Múzeum Gazdasági Hivatalából, ahová a nyomda 1944-ben az ostrom elől menekítve 58 ládányi, a folyó ügyvitel során már nem szükséges, a Gólyavárban ei nem férő iratanyagát adta be segédkönyvek és iratjegyzék nélkül. 3 1953-ban ehhez még 3 fm iratanyagot szállítottak be az 1917 és 1947 közötti időszakból a Forrás Nyomda Rt. irataival együtt (ez 1951-ben olvadt be az Egyetemi Nyomdába) a nyomdának a Gólyavárból a mai Dohány utcai székhelyére költözése nyomán. 1953-ban két privilégiális oklevelet is kaptunk a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumából. 4 A levéltári rendezés és jegyzékelés 1969-ben fejeződött be a 46,20 fm terjedelmű 331 raktári egységnyi iratanyagban, amelynek levéltári rendszere kettős: 1803-tól 1925-ig évenként újra kezdődő numerusok sorrendjében (1803-tól 1807-ig katonai évek szerint számítva november 1-tól október 31-ig) fekszik, utána 57 csomónyi tárgyüag kezelt iratanyag következik. Az időrendi fonal 1925-tel megszakad. Utána olyan régi, részben a numerikus rendszerből kiemelt iratokkal találkozunk, mint pl. a körmöci papírmalom aktái 1808-ból, a román írók levelezése 1808 és 1840 között, vagy a gazdasági tanácsülési jegyzőkönyvek sorozata 1826-tól 1830-ig, részben pedig olyanokkal, amelyek nem is tartoznak az önálló nyomdai irattár időkeretei közé, mint pL a Novákovics-féle bécsi illír nyomda 1795-ben történt megvásárlása. így a tárgyüag rendezett iratanyag időhatára 1795-től 1948-ig tart. 1926-ban, a Tudományos Társulatok Sajtóvállalatával történt fúzió után a nyomda irattározása valószínűleg megváltozott, ekkor térhettek át a tárgyi rendszerű iratkezelésre. Az e korszakbeli irattár teljes szétszóródása következtében a nyomdának éppen újbóli felvirágzása - amikor a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól függetlenedve, újonnan szerzett önkormányzatával élve, a tudományos művek kiadása terén szerezte vissza régi hírnevét — szinte egyáltalán nem dokumentálható. A tárgyüag rendezett iratok kutatásához a repertórium nyújt segítséget, de a numerikus rendszerű irattárhoz megfelelő kutatási segédlettel eddig nem rendelkeztünk. A legsürgősebb feladat az volt, hogy 1848-ig, amíg az Egyetemi Nyomda jelentőségénél fogva a hazai és a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll, mielőbb készüljön el a kutatás elősegítésére egy mindenki által jól használható tájékoztatási segédlet. Megoldásként a darabsziniű tárgymutató kínálkozott. Az Egyetemi Nyomda mutatózásának kezdetekor több problémával találtuk magunkat szemben. A cédulázás módszerének, az adatfelvétel rendszerének megállapításához fel kellett tárni a nyomdának mint iratképző szervnek működési mechanizmusát, irattározási szisztémáját, valamint az államapparátus hierarchiájában betöltött helyét is, mert a jezsuita vagyon szekularizálása (1773) után egy évszázadon át 1871-ig, az Állami Nyomda létrejöttéig ez volt az egyetlen központi kormányszerv által irányított állami nyomda- és kiadóvállalat. Az iratanyag forrásértékének helyes megítéléséhez tisztázni kellett a nyomdának Magyarország és a Habsburg-birodalom népeinek kultúr- és politikatörténetében játszott szerepét is. Irattári segédkönyvek, levéltárelméleti és módszertani tanulmányok, valamint az e témára vonatkozó hivataltörténeti kutatások hiányában azonban ezeket a kérdéseket csak munka közben, az iratanyag feltárása során lehetett megválaszolni. A nyomda szervezeti felépítése irattárában nem tükröződik, hiszen az iratokat központilag látták el kronologikus folyamatos sorszámozással. A cédulázás tárta fel a belső ügyviteli, funkcionális tagozódást, amely egyébként az 1803 és 1848 közötti korszakon belül is változott. Az intézet élén az Egyetemi Tanács jelölése alapján a Helytartótanács által kinevezett igazgató (director) állt, de a valóságos vezető a gondnok (curator) volt, akinek irányítása alá tartoztak a nyomdai, a könyvbizományosi, a betűöntő és betűmetsző műhelyek, valamint a körmöci papírmalom (mely 1801 óta saját, 1861 óta bérbe adott tulajdona) fakturátusának vezetői (faktorok). A betűöntő műhelytől 3 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) Országos Levéltári Levéltár, Általános iratok 1945 után, (Y 7.) 1101/1950. OL sz. 4 MOL, Országos Levéltári Levéltár, Központi Gazdasági Levéltár, Általános iratok. (Y 13.) 1927/1953. KGL sz.
