Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

Közigazgatási reformkérdések 1945-1948 71 hogy a megyei és a törvényhatósági jogú városi önkormányzatokat fel kellett volna oszlatni, és a területi autonómiát a járási igazgatásra ruházni. így a szociáldemokrata javaslat szerint az önkormányzati igazgatást községi keretekben lehetett volna továbbvinni. Megjegyzik azonban, hogy a történelmi fejlődés azt indokolná, hogy a megyék kapják meg az önkormányzati jogkört, de ez éppen a régi rezsim közigazgatási szervezetének átmentését eredményezné. A községi és járási autonómia fölé egy állami szervként működő másodfokú közigazgatási egységet kell szervezni, amely az adott terület szociális, kulturális, oktatási, egészségügyi feladatainak eredményesebben tud megfelelni. A közigazgatási reform megvalósítása feltételezi a községi, városi, illetve a járási területi beosztás módosítását, amely során fel kell mérni a helyhatóság területén élő népességet, mérlegelni kell a gazdasági, a közlekedési, a kulturális viszonyokat és ez alapján megvonni az új közigazgatási határokat. A szociáldemokraták javaslata az ország területi közigazgatására a következő volt: a község és a város képezi a helyhatóságot, a közigazgatási járás összefogja a községeket és autonómiában szervezi életét. A városi helyhatóság kétféle legyen: egy bővebb és egy szűkebb önkormányzattal ellátott városi szervezetről beszél, ami lényegében a törvényhatósági jogú város és a megyei város szervezetében jutott kifejezésre. A várost és a járást a közigazgatási kerület fogja össze. A kerületi hatóság állami közigazgatási szerv, amely a helyhatósági közigazgatási ügyeken kívül átveszi a decentralizált állami szakigazgatási szervek feladatát is. A kerületeket a központi hatóság, azaz a minisztérium fogja össze. Aközségnek önálló hatásköre van a belügyekben, a jogszabályok végrehajtásában. A községben elsőfokú közigazgatási hatóság működik. A községi önkormányzat testületi szerve a községi képviselő-testület, amelyet lajstromos választással hoznak létre. Tagjainak egy részét hivatalból kiküldött tagok alkotják, másik részét választják. A testület tagjait kétévenként sorsolják, ekkor a választott tagság 50%-a esik ki. A képviselő-testület elnöke tisztségét két évig viseli. A testület hatáskörébe tartoznak a községi tisztségviselők, azután a tisztviselők megválasztása, községi szabályrendeletek alkotása, községi állások szervezése, a vagyonkezelés, a községfejlesztési ügyek megtárgyalása, a hitelfelvételek és a községi bizottságok megalakítása. A községi egyéni szervek között legfontosabb a községi bíró, aki a község politikai képviselője, de hatáskörébe tartozik a községi bíráskodás is. A községi adminisztráció vezetője a jegyző, aki szakképzett tisztviselő és a képviselő-testület élethossziglan választja. A jegyző az elsőfokú közigazgatási hatáskör ügyeit intézi. A közigazgatási járásnak is voltak elsőfokú közigazgatási hatásköri teendői, de jellemzője inkább a feljebbviteli jogkör volt. Elsőfokú ügyek közül megemlítjük az építészeti, kisajátítási, vízjogi ügyeket, a feljebbviteli hatáskörbe tartozók közül pedig a községi sérelmes határozatok elleni jogorvoslatokat, a községek felügyeletét és a községi közigazgatás ellenőrzését. A járási testület irányító szerve a járási közgyűlés, amelynek tagjait a községi képviselő-testülethez hasonlóan lajstromos választással hozzák létre, illetve hivatalból is rendelnek ki tagokat. A járási közgyűlés tagjainak száma 32-40 fő között lehet, akiket négy évre választanak, de kétévenként a tagság 50%-a sorsolással kiesik a testületből. A járási közgyűlésnek hivatalból tagja a járásfőnök, a járási jegyző, az előadók, a járási mérnök, az orvos, az ügyész, a számvevő. A járási közgyűlés hatáskörébe tartozott a felirati jog a kerületi hatósághoz, a járási tisztviselők választása, .