Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

64 Farkas Gábor frakció tagjainak ismerniük kellett a jogszabályokat is, hogy be tudják tölteni hivatásukat, és a jogszabályok tökéletes ismeretében a párt nevében képviseljék a település lakosságának érdekeit. A kommunista frakció az önkormányzati testületben vezető szerepre tett szert, akaratát érvényesíteni tudta. Ellenőrző szerepe kiterjedt még az önkormányzati tisztviselőkre is. A nemzetgyűlési, törvényhatósági frakciók élén 3-5 tagú választmány állott. Ezt a választmányt a felsőbb pártszerv erősítette meg, de a törvényhatósági és a községi frakciót a helyi vezetésnek, a nemzetgyűlési kommunista frakció választmányát pedig a Központi Vezetőségnek rendelte alá.

10 A kommunisták az önkormányzatnak kettős feladatot szántak. Egyrészt joghatósága területén végre kell hajtania az országos jogszabályokat, másrészt meg kell valósítania saját feladatait is, melyeket az önkormányzati testület szabott ki rá. „Az önkormányzat akkor életképes, ha jól működő testületei vannak. Ezeknek a testületi szerveknek harmóniában kell dolgozni a politikai pártokkal, a társadalmi, a gazdasági, a kulturális és a szociális életet szabályozó bizottságokkal" — hangzik az MKP állásfoglalása. Az MKP a községfejlesztési kérdések kidolgozásával kívánta indítani a községpolitikát. Az önkormányzati testületekben levő kommunista frakció elsősorban az újjáépítésre irányította a figyelmet, s a háború által sújtott objektumok helyreállítását szorgalmazta. Kijelölte a frakció a községfejlesztés irányát, konkrét javaslatokat tett a középületek helyreállítására, utcák, terek kövezésére, új középületek helyének kijelölésére, majd a megyei Földbirtokrendező Tanáccsal közösen meghatározták azokat az uradalmi épületeket, melyek elbontása után, azok anyagából iskolákat, községi, egészségügyi-, szegény- és kultúrházakat építenek. A kislakások építése is nagy súllyal szerepelt az MKP reformprogramjában. Az önkormányzatoktól várta a párt, hogy a háború alatt elkezdett, még be nem fejezett ONCSA-házakat végleg felépítsék, és a szegényparasztság lakáshelyzetét is saját erőből, a helyi erőforrások teljes igénybevételével oldják meg. E célból javasolta, hogy kerüljön sor kastélyok, laktanyák, úri lakok és egyéb uradalmi épületek igénybevételére és átalakítására, s ezeket a település mezőgazdasággal foglalkozó lakossága legszegényebb rétegének adják át. Az MKP községpolitikai koncepciói között jelentős a gazdasági élet fellendítésére tett intézkedés. Eszerint a helyi gazdasági viszonyok kialakítására a legalkalmasabb a szövetkezeti rendszer bevezetése. Szövetkezeti alapon működjenek a tejtermelők, a gyümölcstermelők és a borpincék, de a termelők különböző szakszövetkezeteit, azok további széles skáláját lehet alakítani, beleértve a háziipari szövetkezeteket is. Mezőgazdasági vidékeken a párt a foglalkozási struktúrának megfelelő kisipari egységek létrehozását javasolta: szerszámkészítő műhelyek, kocsiműhelyek, gépjavító műhelyek nyitását szorgalmazta, de szeszfőzők, sajt- és vajkészítő üzemek, gyümölcsaszalók, szappanfőzők, konzervgyárak, téglagyárak, bőrfeldolgozók, kötélgyártó üzemek, hizlaldák létesítésétől sem zárkózott el. Azt az álláspontot igyekezett elhinteni, hogy a lakosság minél nagyobb része önellátó legyen. Ennek érdekében a mezőgazdasági vidékek népe a kisbirtokosokon kívül részes munkákat vállaljon, konyhakerti művelés útján biztosítsa magának az alapvető élelmiszert. A fai vakban közellátásban a mező1 °MKP-SzDP határozatok. 108. p.