Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

Közigazgatási reformkérdések 1945 -1948 5 5 végre kell hajtani, ha történetesen társadalmi változás nem következik be az országban. A Magyary-iskola véleménye szerint az állami és az önkormányzati közigazgatás feladatait közelíteni kell egymáshoz. Nincs ugyanis sok értelme a közigazgatási teendők ilyen értelmű elhatárolásának, mivel az önkormányzati ügyek is állami természetűek. A közigazgatási ügyek elvi egységéről a harmincas évek eleje óta egyre hangsúlyozottabban szólt a szakirodalom is: azaz csakis egyfajta közigazgatás létezik, és a közigazgatás szervezeti felépítésén múlik, hogy az államhatalom a helyi közigazgatási funkciót centralizáltan, a kormánynak közvetlenül alárendelt szakhivatalokkal és hatóságokkal oldja meg, vagy azt rábízza a területi alapon szervezett önkormányzatokra. A magyar területi és központi közigazgatás a XIX. század nyolcvanas éveitől, de különösen 1920 után sokat közelített egymáshoz. Ez a közelítés az állami szakhivatalok előretörése és az önkormányzati hatáskörök szűkítése útján realizálódott. Úgy tűnik, hogy ennek az útnak a továbbfejlesztésére volt meg a reális lehetőség 1945 után. Persze a fejlődés ütemét befolyásolta a koalíciós politika is. Ezt az utat azonban akkor tudták a baloldali erők előrelendíteni, amikor a politikában hegemóniára jutottak, a polgári demokrácia képviselőit pedig eltávolították a közélet területéről. A helyi közigazgatási kérdések átfogóbb megoldása mellett úgyszólván napi feladatok is jelentkeztek, amelyeket a további lépések érdekében rendezni kellett volna. Hyen volt például a közigazgatás egyszerűsítését szolgáló ügyviteli és kezelési reform, amely a hivatali bürokrácia túltengését igyekezett fékezni vagy a hivatali dolgozók túlterhelését enyhíteni. Meg kellett volna állítani a jogszabályinflációt. A közigazgatási jogszabályok özöne árasztotta el a. közigazgatási hivatalokat a tőkés társadalmi rendszerben. E jogszabályok túlnyomó része 1945 után is érvényben volt, és a jogszabályok tengerében elég nehéz volt eligazodnia a jogvégzett egyéneknek is. Éppen ezért az egyik elsődleges feladat a reform területén a jogszabályok áttekinthetőségének a megteremtése lett volna. Közigazgatási szakemberek megállapítása szerint a magyar jogszab ályinfláció azt eredményezte, mintha egyetlen jogszabály sem lenne. Ezért volt szükség arra, hogy vármegyénként, a törvényhatósági jogú városokban különleges szakértőket alkalmazzanak, akik a megfelelő jogszabályt kiválasztották és alkalmazták a közigazgatási gyakorlatban. Ez azonban újabb egyének alkalmazását hozta magával, sőt újabb hivatalok létesítését eredményezte. A korszerű adminisztráció megteremtésének társadalmi szükségességét az államhatalom is hangoztatta, vállalva annak anyagi kihatásait is. A hatalmi szervek vezetői nyilatkoztak e kérdésről: „Az erre fordított költségeket az államnak vállalnia kell, de csak addig, amíg az adminisztráció fenntartására fordított összegek arányban vannak azzal az értékkel, melyet az adminisztrációval meg akarunk védeni." A Jogi Reform Bizottság közigazgatási koncepciói A reform konkrét kidolgozásával több állami fórum is foglalkozott. Végső soron a kormány a Belügyminisztériumtól várta a reform összegezését, amelyet a koalíciós pártok terjesztettek volna elő. Ez az út azonban - mint arra már utaltunk — nem volt járható. A Belügyminisztériumban kommunista majoritás volt, és ezt a tényt a nem