Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Tóth István György: Írásbeliség a körmendi uradalom falvainak paraszti jogügyleteiben a XVII–XIX. században / 31–50. o.

42 Tóth István György csonyabb összeget „méltó szánakodásból" kifizette a pajtahelyet visszaváltó Szeremlei György uram.

34 A megfogalmazásból világos azonban: a XVIII. század elején a mezőváros tanácsa szívesebben hagyatkozott már az írásra, mint az élő bizonyságra vagy az anyától fiúra szálló szájhagyományra. „A „levélbeli documentumok", a „hivatalos papír'' megnövekedett jelentőségét mutatta az az eset is, amikor a magánszerződést szükségesnek tartották a mezőváros elöljáróival ünnepélyes formában átíratni. 1690-ben a körmendi hajdúserég bírája előtt megjelent Lakatjártó Miklós, és bemutatta az apósával „atyafiságosan tett alkurul való contractust". Mégis „mivel a megnevezett ipának sokszor kimondott szovaiban való állhatatlansága megtapasztaltatott", ezért a körmendi város pecsétjével megerősített átiratot kér a vő.

3 s A szájhagyomány mind kevésbé állt meg az írással szemben. 1770-ben Körmend város ítélőszéke előtt pereskedett Buidosó Péter és Borsos János két hold földért. Mindkét fél zálogleveleket mutatott be, mely szerint nagyapjuknak, ill. nagyanyjuknak 1685-ben és 1689-ben a vitatott dűlőben földeket zálogosítottak el, amit a felperes ki akart váltani. A közben eltelt mintegy 85 év alatt azonban a mezsgyéket elszántották, és mivel a felperes „csak hallomdsbur' tudta, melyik volt az ő földje, perét elvesztette.

36 A mezővárosban a XVIII. század derekára a szóbeliség háttérbe szorult. (Ezt alátámasztják a körmendi jogbiztosító iratok 1762. évi összeírásának ránk maradt töredékei is.) Nem így a falvakban: amíg a betűk világa szinte mindenkinek ismeretlen terepetjelentett, addig szívesebben hagyatkoztak az öregek memóriájára. Györffy György a XI-XII. századról, Fügedi Erik pedig a XV. századról mutatta ki, hogy az emberi emlékezet mintegy 70 éves időközt tudott átfogni.

3 7 Ennyire nyúlik vissza a mai néprajzi adatközlők emlékezete is. Nem volt ez másként a körmendi uradalomban a XVI—XVIII. században sem. 1609-ben Strobol János, korábbi körmendi bíró, aki 70 évesnek vallotta magát, jól emlékezett Tarnóczy András földesuraságára, az 1550-es évek elejére, amikor mintegy tízéves lehetett.

3 8 E régi körmendi földesúr omladozó tornya és az ahhoz tartozó földek felől 1633-ban és 1643-ban is megkérdezték az öreg körmendieket és berkifalviakat.

39 Bevallásuk alapján több tanú esetében valószínűsíthető magas életkoruk, még ha 34 MOL P 1313. B.cs. Maj. Lad. 2. No.17. Szeremleiana. 35

MOL P 1313. B.cs. Maj. Lad. 2. No.129/10. Körmend. 3í

Yas megyei Levéltár, VK 36/MV 1. Körmend p. 404. 243. sz. per. 3 n

Györffy Györgye A magyar egyházszervezés kezdeteiről újabb forráskritikai vizsgálatok alapján. In: MTA II. oszt. közleményei. XVIII/1969/222-223; Fügedi Erik: Verba volánt... Középkori nemességünk szóbelisége és az írás. In: Fügedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981. 437 skk. 3B

Vas megyei Levéltár, Községi iratok, Körmend. Fasc. 1. No.12. és MOL P 1313. B.cs. Acta Ant. Lad. 6. No.49. 39

1633:MOL P 1313. B.cs. Maj. Lad. 2. No.12. Szeremleiana.; 1643: Iványi Béla: Képek Körmend múltjából. Körmend 1943. 146.