Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.
A büntetőjogtörténet kutatásának lehetőségeiről 27 23 éves társa viszont 60—60 baculumot kapott az „erkölcsi fertő ellen küzdő" maradi és ezért a zenét sem nagyon kedvelő megyétől. Az öreg kor — mint enyhítő vagy mentőkörülmény — határa olykor tehát nagyon alacsony volt, a büntetések pedig ilyen esetekben is indokolatlanul eltértek: az 52 esztendős Czeher Péter korcsmárost például Pest magisztrátusa lókötésben találta bűnösnek, de „előrehaladott kora" miatt csak 30 ostorcsapást kapott és kitiltották a városból — amikor a kenyérkereső foglalkozásukat gyakorló hevesi zenészek jóval súlyosabb büntetésben részesültek. 58 Ezzel egyidejűleg azonban a táblázatokban találhatók olyan büntetések is, ahol az idősebb kor szinte súlyosbító körülmény, mert — a mózesi törvényektől eltérően (amelyek 39^4-0 ütésben határozták meg a testi büntetés mértékének nagyságát) — a bűnösnek talált vádlottat annyi baculum elviselésére ítélik, ahány éves. így történetesen Baranyai Pál 56 esztendős kocsisra házasságtörésért 56 botot veretett „az öregség tiszteletéből" (ex respectu senectutis) Pest megye törvényszéke, holott nála fiatalabbakat ugyanezért a cselekményért — éppen az emberi természet esendősége miatt — a büntetőbíróságok ebben a periódusban általában enyhébben büntettek. 59 h) Hosszan lehetne tovább sorolni azokat a kérdéseket, amelyekre választ adnak a büntető tabellák, amelyekből jobban megismerhető egy-egy megye, szabad királyi város vagy uradalom többszáz év előtti életének fonákja — amely azonban mindig tükrözi az élet naposabb oldalának főbb jellegzetességeit is. A kutató számára sokat elárul például az, ha egy-egy büntetőbíróság tömlöcében némelyik faluból szinte rendszeresen megfordul 6—8 ember, más communitasok tagjai viszont hosszú éveken át nem kerülnek összeütközésbe a törvénnyel. Vannak olyan települések, amelyek lakói a múltban évről évre megvívták (a gyakran emberhalállal végződő) tömegverekedéseiket — másoknál az ilyen ritka volt, mint a fehér holló. Elárulják e sárguló levéltári akták azt is, hogy miképpen változott egy-egy törvényhatóság területén a magányosan vagy bandában elkövetett cselekmények száma (az ilyenekért befogottak-elítéltek aránya), de azt is, hogy milyenek voltak a börtönviszonyok. Hányan szöktek meg a tömlöcből egy-egy félév során? Hogyan készítették elő és hajtották végre a szökést, milyen erőszakot alkalmaztak a börtönőr(ök) ellen? A rabok közül hányan élelmezhették saját költségen, privátkoszton magukat és hányat kötelezett erre a „működési költségek csökkentésére, a takarékosságra" törekvő bíróság? De az olyan adatok is árulkodnak a korabeli börtönviszonyokról, amelyek a beteg, illetve a tömlöcben valamilyen ok miatt elpusztult rabokról adnak tájékoztatást. A rabtabellák és büntetőper-kivonatok tehát lehetővé teszik azt, hogy a kutató általános képet kapjon a múlt kriminológiai viszonyairól, ezek változásáról és időközben felfigyeljen azokra az ügyekre is, amelyek vagy társadalmi-politikai, vagy jogi érdekességük miatt további tanulmányozásra érdemesek. A tabellák tanulmányozását el lehet végezni — teljesen megbízhatóan és korrektül - minimális latin nyelvtudással is és ez különösen fontos manapság, amikor már jogtörténeti műhelyekben sem találtatnak olyan kutatók, akik a peranyagok beható tanulmányozásához szükséges nyelvismerettel rendelkeznének. **Tolna - OL, C-43: 1782/Sauska, No.4, pos.167; Heves - OL, C-43: 1783/Fabiankovics, No.19, pos.61. és Pest város - C-43: 1783/Fabiankovics, No.18, pos.26-2. 59 OL, C-28: 1776/Lad.C, fasc.2, No.23, pos.110.
