Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - KRÓNIKA - Solymosi László: Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról / 237–251. o.
250 Krónika konvent egészének beleegyezésével intézkedett, míg Sebes kegyúr „csak" Éliás apát közbenjárására hozta meg a döntését. Mivel a borsmonostori konventnek a rendi előírásoknak megfelelően nem volt saját pecsétje, a sajátos ciszterci pecséthasználat alkalmatlan volt e különbség érzékeltetésére, hiszen mindkét oklevélre csak apáti pecsét kerülhetett. Az 1231. évi oklevél utolsó mondatát nemcsak érvelésünk megalapozása, hanem az alábbi tanulságos példa kedvéért is idéznünk kellett. Ebben a rövidke mondatban az interventu szó olvasata másfél százada nehéz feladat elé állította a forráskiadást. Az első szövegközlésben in conventu forma szerepel helyette. 70 Bár Szentpétery Imre régen észrevette és részben javította a hibát, 71 azóta három újabb kiadás háromféle variánst eredményezett. Az oklevél XVIII. századi másolataiból dolgozó Wagner helyes olvasatot adott, 7 2 az eredetit is használó Marsina ismét in conventu alakot, 7 3 Hervay pedig - Fejér, illetve Wagner kiadására és az eredeti oklevélre hivatkozva - új megoldásként conventu variánst közölt. 74 Az interventu olvasattól eltérő változatok azonban paleográfiai és tárgyi szempontból egyaránt hibásak és elfogadhatatlanok. A kiadások során gondot okozott az oklevél idézett kelethelyének lokalizálása is. Wagner a Sanctus Abraham nevű falut helyesen a Pozsony megyei Szentábrahám helységgel azonosította, 7 s míg Marsina Ábránnyal, amit Székesfehérvár (nyilván Fejér) megyében vélt megtalálni. 76 Hervay, mivel a ciszterci monostorokat és birtokaikat a szövegben lokalizálta és többségüket térképen is ábrázolta, a mutatóban a lokalizálást a többi helynév esetében is elhagyta. A kötet mutatójában helységünk így fekvésének megjelölése nélkül, de a helyes Szentábrahám néven szerepel, 7 7 latin nevén azonban nem, márpedig a szöveg használója így keresi. A pozsonyi apácamonostor adatai között olvasható, hogy 1249-ben az itteni apácák eladták a pozsonyi vár melletti szőlejüket a heiligenkreuzi apátnak. 78 Ebben az esetben az maradt ki a kötetből, hogy az adásvételt megörökítő oklevelet soror P. et conventus dominunim in Posonio adta ki, és az oklevél pecsétje is megvan. 79 Magyarországon egyébként ez a legkorábbi kiadvány, amely apácakonventtől fennmaradt. A III. Béla király idjében élő Tamás nádorról megtudjuk, hogy az ercsi monostorban temették el, 80 és tizedjövedelemhez kívánta juttatni a monostort. 81 Azt viszont nem, hogy ő volt a monostor alapítója, pedig a tizedügyről tudósító 1269. évi oklevélben - és sehol másutt - mint fundator monasterii szerepel. 82 Hervay ugyan hamisítványnak mondja ezt az oklevelet, de az a munka, melyre vélekedése igazolásaképpen hivatkozik 8 3 a hasonló nézettel szemben éppen az ellenkezőjét állítja, akárcsak a legújabb kutatás. 84 Ugyanakkor egy 1228. évi oklevélhez, melynek méltóságsora nem egyezik a korával, nincs kritikai észrevétele. 8 s 10 Fejéri, m. III/2. 264. ''" Szentpétery Imre: A borsmonostori apátság árpádkori oklevelei. Bp., 1916. 118. Részleges a javítás, mert conventu s nem in conventu helyett javasolja az interventu formát. 7 2 Wagner: i. m. 134. 7 3 Marsina: i. m. 262. 74 I. m. 66. 75 Wagner: i. m. 134., 451. 76 Marsina: i. m. 262., 367. "I. m. 325. 78 I.m. 157. 79 Weis: i. m. I. 118., Wenzel: i. m. II. 212. ,0 I. m. 98. 81 I.m. 100. * 2 Fejér: i. m. IV/3. 498. 83 Reg. Arp. n. 1617. %A Kumorovitz L. Bernát: Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez. Tanulmányok Budapest Múltjából 19 (1972), 7., 27-29. 8s I.m. 122.
