Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - KRÓNIKA - Solymosi László: Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról / 237–251. o.

244 Krónika replő monasterium Sanctae Cntcis lokalizálása is. Ennek helyét eddig többfelé keresték. Hervay most megnyugtatóan tisztázta, hogy a Vértes hegységbeli Keresztúr, a mai Vérteskeresztúr hajdani Szent Kereszt monostorával volt azonos. Az eredetileg bencés apátságot, melyet a Csák nemzetség 1146 előtt alapított, Egres filiájaként 1214 táján ciszterci szerzetesek népesítették be. A Csák nemzetség kiemelkedő személyiségeinek: Ugrin esztergomi érseknek és Miklósnak a kapcsolata a ciszterci szerzetesekkel, és főként az utóbbinak és francia feleségének kapcsolata az egresi monostorral valószínűsíti és egyben indokolja is a változást. Minden monostor adatainak a gerincét a Hervay által fontosnak vélt források - zömében oklevelek ~ jobbára kivonatos közlése képezi. Sajnos, érdemi bevezető' híján nem tudjuk meg, hogy melyek voltak a válogatás szempontjai. Az eredmény azonban minősíti őket. A Res memorabiles cím alatt közölt forrásszemelvényekből többek között olyan adatok is kimaradtak, mint a borsmonostori konvent, apát és kegyúr 1222 táján a szolgálónépek adózásáról hozott alább még említendő intézkedése vagy a péterváradi apát és a szerzetesek 1282. évi viszálya. Ezek a források egyébként ismeretesek voltak a szerző előtt, hiszen kiadásaikat említi.

24 Ugyanebben a részben szerepelnek azok a forráskivonatok is, amelyek a ciszterci monostorokban nyugvó előkelők temetéséről tudósítanak. így olvashatunk arról, hogy II. András királyt és második feleségét, a francia Courtenay családból származó Jolántát az egresi, első feleségét, az 1213-ban meggyilkolt Gertrúdot pedig a pilisi ciszterci monostorban temették el, s utóbbinak síremlékét nem sokkal később a Magyarországon megforduló Villard de Honnecourt készítette. Hiányzik viszont a Pozsonyi Krónika közlése, miszerint II. András középső fiát, a tatárok által súlyosan megsebesített Kálmán halicsi királyt 1241-ben az akkor még beginák (utóbb ciszterci apácák) lakta ivanicsi monostorban temették el.

2 s A forráskivonatokat a többnyire teljesen elpusztult középkori monostor építéstörténete és felszerelésének, berendezésének számbavétele követi. Majd igen fontos rész foglalkozik a levéltárral, illetve könyvtárral. A nagy pusztulás miatt mindössze a borsmonostori és a veszprémvölgyi apátság levéltára maradt meg. De a nagy veszteségek miatt ezekben sem sok a középkori oklevél, számuk az előbbiben alig haladja meg a 300-at, utóbbiban pedig a 150-et. Ábrahám, Bélháromkút, Kerc, Szentgotthárd, Toplica és Zágráb esetében a középkorból mindössze kisebb-nagyobb levéltári töredék őrződött meg, míg a többinél legfeljebb csak néhány oklevél. A toplicai apátság okleveleinek zömét az 1366 táján keletkezett egyetlen magyarországi ciszterci chartularium hagyta ránk. A fennmaradt forrásanyag igen egyoldalú: gyakorlati célból tobbnyira csak a birtokjogi vonatkozású, illetve a különféle (bíráskodási, adózási stb.) kiváltságokat tartalmazó okleveleket őrizték meg. Az apátok, illetve a szerzetesek és conversusok személyéről, a monostor belső életéről többnyire ezen oklevelek szórványadatai tájékoztatnak. Inventárium is csak kettő került elő. A bélháromkúti 1509-ben, a zágrábi 1513-ban készült. Az utóbbi 76 oklevelet is számba vett. Nyilván ennél sokkal több inventárium keletkezett; a cikádori 1361. évi rövid leltárból arra következtethetünk, hogy minden apátválasztáskor összeírták a monostor javait. A kötet közli a levéltárak, levéltári töredékek jelenlegi őrzőhelyét, sőt, több esetben az egyes oklevelek levéltári jelzetét is felsorolja. Hogy miért nem mindegyiket, arra érdemi bevezető híján ismét nem kapunk választ. így legfeljebb furcsáihatjuk, hogy míg a borsmonostori apátság mintegy háromszáz oklevelének jelzetét megtaláljuk a kötetben,

26 addig a veszprémvölgyi monostor feleannyi oklevelének jelzetét nem.

2 7 Igaz, hogy mindeme igyekezet ellenére a borsmonostori oklevélfelsorolás sem lett tökéletes. A heiligenkreuzi levéltár szintén őriz a bors\ tihanyi, pécsváradi, szekszárdi, garamszcntbenedeki és az almádi konvent középkori pecsétjén szerepel a capitulum szó. Sólymos Szilveszter: A pannonhalmi hiteleshelyi pecsét ikonográfiája. Művészettörténeti Értesítő 30 (1981), 136-138., PRT X. 31-32., PRT XII/B. 17., 55., 98., 314. A bakonybéli konvent középkori pecsétjén viszont a conventus kifejezés olvasható. PRT VIII. 61-62. A győri káptalan 1222-ben conventus, a csornai premontrei konvent pedig 1237-ben capitulum szóval minősíti önmagát. PRT I. 655., Pannonhalmi rendi lt. Caps. 62-A = DF 206967. "I. m. 76., 140. I5

Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Árpadianac gestarum. Ed. Emericus Szentpétery. II. Bp., 1938. 43. a6

I.m. 72-73. 27

I.m. 196.