Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

214 Vörös Antal badságolása legfeljebb hat hétre, továbbá munkások szabadságolása legfeljebb egy évig, ha a szolgálat hátránya és nagyobb helyettesítési költségek nélkül teljesíthető volt. n) Fizetési előlegek engedélyezése tisztviselők, altisztek és szolgák számára az évi fizetés vagy bér összegének az egynegyedéig, 12-20 havi részletben való törlesztés és az egyéb idevonatkozó szabályok megtartása mellett. Segélyek engedélyezése egy év alatt egyénenként 400 koronáig. Jutalmak adományozása tisztviselők számára rendkívüli erőmegfeszítéssel járt, vagy hivatali kötelességén túl tett szolgálatért, vagy szolgálataik más célra történt igénybevételéért egy évben legfeljebb 400 koronáig, altiszteknek és szolgáknak hasonló esetekben, továbbá gyakornokoknak, díjnokoknak és tanítóknak figyelemre méltó esetekben legfeljebb 160 koronáig, o) Tisztek, altisztek és szolgák természetbeni illetményeinek, vagy azok váltságának, továbbá kegyúri járandóságoknak a negyedévenkénti utalványozása, p) Gyógyszerköltség előleg utalványozása, r) Szolgálati díjak részletben történő lefizetésének engedélyezése, legfeljebb 24 hónapi részletig, s) Pénztári és leletári hiánylatok elintézése 200 koronáig, vagy ha a fogyaték az engedélyezett 10%-ot nem haladta meg és vétkes kezelés, sikkasztás vagy elidegenítés gyanúja sem forgott fenn. t) Számadási hiánylatok elengedése és törlése 600 koronáig, u) Tiszti lakások és hivatali helyiségek bérlete, ha a bérlési ár 1000 koronát nem haladott meg, vagy nem volt a minisztériumnak fenntartva, vagy a bérlet tartama a három évet nem haladta meg. v) Behajthatatlanná vált kincstári követelések törlése esetenként 1000 és egy év alatt összesen 5000 koronáig, ha az ügyet a minisztérium nem tartotta fenn a maga számára. A felügyelő bizottság szerepe és feladata a központi igazgatóság működésének az ellenőrzése és az annak hatáskörét meghaladó ügyek elintézése volt, és közvetlenül a Pénzügyminisztérium alá rendelten működött. A felügyelő bizottság öt tagból, továbbá az elnökből és alelnökből állt. Mind a tagokat, mind pedig az elnököt és alelnököt a Pénzügyminisztérium nevezte ki. Előadója a központi igazgató vagy ennek helyettese volt, de szükség esetén az üléseken, mint segédelőadók, az egyes hivatalfőnökök is részt vehettek. A bizottság üléseit az elnök hívta össze, ő állapította meg napirendjét, vezette tárgyalásait és ő mondotta ki a határozatokat. Ha a felügyelő bizottság határozata után a tárgyalt ügyre vonatkozóan olyan körülmény merült fel, vagy kiderült, hogy a határozathozatal során olyan szempontokat hagytak figyelmen kívül, melyek a kérdést lényegesen módosíthatták, az elnöknek jogában állt a határozat végrehajtását felfüggeszteni és az ügyet a legközelebbi ülésen újból tárgyaltatni. A felügyelő bizottság elnöke halasztást nem tűrő esetben, ha a késedelem az üzletre veszéllyel járt volna, a felügyelő bizottság hatáskörén belül és a központi igazgatóval egyetértésben, közös felelősség terhe mellett intézkedhetett. Ilyen esetekben azonban a felügyelő bizottság jóváhagyását az elnöknek utólag kérnie kellett. Ugyancsak az elnök kötelességei közé tartozott a központi pénztárnak és a gyárak pénztárainak a felügyelő bizottság egy másik tagjával évenként egyszer történő rovancsolása. Akadályoztatása esetén az elnököt az alelnök, mindkettőjük egyidejű távolléte esetén pedig a felügyelő bizottságnak az a tagja helyettesítette, kit ezzel a felügyelő bizottság esetről esetre megbízott. A felügyelő bizottság kötelessége volt általánosságban, hogy működését úgy végezze, hogy a felügyeletére bízott gyárak és egyéb művek működése mind az államháztartás, mind pedig a közgazdaság érdekeinek megfeleljen. Ezért, ha olyan események