Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

/ A magyarországi bányaigazgatás szervezete 203 1872-ben a diósgyőri bányaigazgatóságot megszüntették és az alája tartozó diósgyőri kőszénbánya-hivatalt és vasgyárat, valamint az aranyidkai bányahivatalt és kohóhivatalt, továbbá a szomolnoki bányahivatalt és kohóhivatalt a selmeci bányaigazgatósághoz, a sóvári sófőzdét pedig a máramarosszigeti igazgatósághoz csatolták. A korábbi hat bányaigazgatóság száma ezzel négyre csökkent, és e szervezet 1881-ig változatlanul fennállott. 3. A bányaigazgatás végleges szervezete 1881-1918 A bányaigazgatóságok szervezetének és hatáskörének az újabb módosítására 1881ben a kincstári vasművek, vasérc- és kőszénbányák központi igazgatásának a megszervezése során került sor. Ez utóbbiak eddig, mint a fentiekben már láttuk, az egyes bányaigazgatóságok alá tartoztak, azaz irányításuk decentralizált volt. Ezt az állapotot 1867 után a kincstári vasművek és bányák szétszórt fekvése, a vasúthálózat fejletlensége tette indokolttá. Mindezek következtében e művek akkor még többnyire csak helyi érdekeket elégítettek ki. A vasúthálózat gyors és nagyarányú kiépülése következtében azonban a kincstári vasműveknél a helyi szükségletek kielégítése egyre jobban háttérbe szorult és az országos érdekek kerültek előtérbe. A vállalatok föllendítése, bevételeiknek fokozása megkövetelte, hogy az országos igényeknek figyelembevételével növeljék a termelést. Ezt a feladatot azonban a decentralizált igazgatás mellett csak igen körülményesen lehetett teljesíteni. Nehezen tudták biztosítani a nagyarányú vasipari vállalkozáshoz okvetlenül szükséges munkamegosztást, az egyes művek termelésének a profilírozását. Ezért 1881-ben a Pénzügyrninisztérium a kincstári vasművek és az azokhoz tartozó bányák igazgatását kivette a bányaigazgatóságok hatásköréből és mind műszaki, mind igazgatási, mind pedig kereskedelmi tekintetben a Budapesten felállított és önálló hatáskörrel felruházó ttt központi vasműigazgatóság alá rendelte. A vasgyárak igazgatásának centralizálásával egyidőben feloszlatták a máramarosszigeti és kolozsvári bányaigazgatóságot, ugyanakkor pedig az erdélyi nemesfémbányászat igazgatására Zalatnán főbányahivatalt állítottak fel. A sóbányászat irányítására szintén főbányahivatalokat szerveztek Szlatina, Sóvár és Marosújvár székhellyel. A bányaigazgatás új szervezete, mely 1918-ig fennállt, a következő lett: I. Selmecbányái bányaigazgatóság 1. Bányahivatalok: Szélakna, Körmöcbánya, Urvölgy, Szomolnok, Aranyidka. 2. Kohóhivatalok: Selmecbánya, Körmöcbánya, Tajova (1894-ben megszüntették), Besztercebánya, Szomolnok, Aranyidka. II. Nagybányai bányaigazgatóság 1. Bányahivatalok: Veresvíz, Kereszthegy, Felsőbánya, Kapnikbánya, Oláhláposbánya, Rodna. 2. Kohóhivatalok: Fernezely, Felsőbánya, Kapnikbánya, Oláhláposbánya, Rodna, Nagybányai vegyelemző hivatal. III. Zalatnai főbányahivatal 1. Bányahivatalok: Verespataki altárna. 2. Kohóhivdtalok: Csertes, Zalatnai vegyelemző hivatal.