Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 197 zeti és személyi ügyekkel. A XVIII. ügyosztály viszont a következő feladatokat kapta: a fém- és sóbányái uradalmak és erdők összes ügyei, a vonatkozó személyi kérdésekkel, továbbá a fém- és sóbányák jogi ügyei. Az 1867-es ügybeosztás még három évig sem maradt érvényben. Az 1870-ig eltelt évek gyakorlati tapasztalata után módosították az egyes ügyosztályok hatáskörét. Az átszervezés során az ügyosztályok számát eggyel növelték, és ezeket négy főosztály helyett hatba sorolták. A bányászati ügyeket ekkor az V. főosztály, a bányák és államerdőségek főosztálya vette át. Ezen belül a XVII. ügyosztály intézte az összes fémbányászati ügyeket. Hatáskörét az egykorú ügykörbeosztás az alábbiakban foglalta össze: Fémbányászat és -kohászat, kőszénbányászat, bányaterményárudák, pénzverés, fémjelzés, továbbá a selmeci bányászati akadémia az összes szervezeti és személyi ügyekkel. A XVIII. ügyosztály viszont a sótermelési és szállítási ügyeket intézte. Ekkor tehát már a minisztérium belső ügybeosztásában is teljesen különválasztották a kincstári erdészeti ügyeket a bányászattól. 1879-ben a minisztérium ügyosztályainak száma ismét bővült és a kiadott új ügykörbeosztás értelmében hatáskörük is változott, de az átszervezés a bányászati ügyeket nem érintette. 1881-ben, midőn a Központi Vasműigazgatóságot felállították, ennek működését szintén a XVII. ügyosztály irányította és ellenőrizte. Újabb belső átszervezés a minisztériumban 1886-ban történt. Ekkor a bányászati és sójövedéki ügyek intézésére külön főosztályt (V. főoszt.) állítottak fel. Ezen belül a XI. ügyosztály intézte az összes fém-, kőszén- és sóbányászati ügyeket, a fémkohászatot, pénzverést, fémjelzést, fémbeváltást, stb., illetve az ezekkel kapcsolatos teendőket, és az ezekkel foglalkozó hivatalok szervezeti és személyi kérdéseit, beleértve a Központi Vasműigazgatóságot is, továbbá a selmeci akadémia fölötti felügyeletet. A XII. ügyosztály csak sójövedéki kérdésekkel, tehát sószállítási és eladási teendőkkel foglalkozott. 1888-ban, mikor a Központi Vasműigazgatóságot megszüntették, ennek a feladatkörét is a XI. ügyosztály vette át, de azon belül a vasművek igazgatása külön csoportot alkotott. 1890-ben újabb belső átszervezést hajtottak végre, mivel a minisztérium akkor vette át a bányahatósági ügyeket is. VI. vagy „bányászati és sójövedéki" főosztályán belül a XIV. ügyosztály vette át az összes kincstári bányászati ügyeket, a XV. ügyosztály a bányahatósági feladatokat, a XVI. pedig a kincstári vasművek igazgatását, a XVII. ügyosztály viszont sójövedéki kérdésekkel foglalkozott. Ez az ügybeosztás, eltekintve attól, hogy a főosztály 1893-ban már VII-es számot kapott, változatlanul fennállt egészen 1906-ig. Ekkor ugyanis a XIV. ügyosztályba olvasztották a XVI., vagy vasínűosztályt is. Az 1906-os ügycsoportosítás azonban csak igen rövid életű volt. 1908-ban ugyanis, a kincstári szénbányászatnak az akkor történő kifejlesztése miatt a bányászati ügyosztályt ismét három részre osztották és kivették a hatásköréből az állami vasgyárak és a kőszénbányák ügyeit. Ettől kezdődően a bányászati ügyosztály hatáskörébe ismét a bányaigazgatóságok és főbányahivatalok által igazgatott bányászati ágak — tehát a nemes- és színesfémek bányászata, és a sótermelés —, továbbá fémjelzés, fémbeváltás és pénzverdéi ügyek, és a selmeci akadémia, valamint a bányászati szakiskolák kérdései tartoztak. A XIV/v. ügyosztályt vasműosztáynak nevezték és ez azonos volt az állami vasgyárak központi igazgatóságával. A XIV/sz. ügyosztály viszont a szénbányászati