Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 195 A bemutatott szerződések nyilvántartására a bányakapitányságok az említett tör­vény végrehajtására kiadott 1921. évi 61 508 számú pénzügyminiszteri rendelet értelmé­ben „Szénjogi illetéklajstromot" vezettek, melyben a jogátruházó földbirtokos nevét és lakóhelyét, a jogszerző bányavállalkozó nevét és lakhelyét, vagy a bányavállalkozó eset­leges meghatalmazottjának nevét és lakhelyét, a bemutatott szerződés keltét, a bemuta­tás időpontját és iktatószámát, a jogátruházás alá tartozó földbirtok fekvését és az ille­ték alá tartozó területet, a fizetendő szénjogi térilleték holdankénti díjtételét (illeték­fokozat) és évi összegét, és végül az illetékfizetési kötelezettség kezdetét jegyezték fel. A lajstromozás során a bányahatóságnak a bemutatott szerződést a szénjogi térille­ték kiszabását feltüntető járadékkal kellett ellátnia, és a szerződést a bemutatónak visz­szaadnia. A záradéknak tartalmaznia kellett a szerződés bemutatásának időpontját, a szerződés keretébe vont földterület nagyságát kataszteri holdakban kifejezve, s amennyiben az illeték fokozat megállapításánál más szerződésekkel lefoglalt területekre is figyelemmel kell lenni, az illető szerződések alapján lefoglalt földterületek térfogatát, a kataszteri holdankénti illetéki díjtételt, a félévenként fizetendő illeték összegét, a fize­tési kötelezettség kezdetét, a félévenkénti esedékesség időpontját és a pénz befizetésére kijelölt állampénztárt. A szénjogi térilleték előírásáról szóló kimutatást a bányahatósá­goknak a többi mértékilletéki kimutatásokhoz hasonlóan, félévenként kellett a Pénzügy ­minisztérium számvevőségéhez beküldeni. Az 1927. évi V. törvénycikk 62. §-a a bányailletékeknek pengőben történt megál­lapítása során a lignitbányák után a szénjogi térilleték fizetését megszüntette. A Pénz­ügyminisztériumnak ezzel kapcsolatban kiadott 1928. évi 60 778 számú végrehajtási utasítása szerint lignitnek tekintendő a pontusi és levantei korú, továbbá azon felső­mediterrán korú barnaszén, melynek átlagos nedvességtartalma bányanedves állapotban a 33%-ot meghaladja. A szénjogi térilleték fizetése alól akkor lehetett mentesíteni, ha a helyi viszonyok vizsgálata alapján igazolni lehetett, hogy a fenti értelemben lignitnek minősülő szénfajtán kívül más minőségű széntelepülés nincsen. A mentesítés kérdésében a Pénzügyminisztérium döntött. A kérelmeket az illetékes bányakapitánysághoz kellett benyújtani. A lignitbányászat számára biztosított kedvezmény azonban nem mentesített a szénjogi térilletékről szóló törvény 6. §-ában megállapított kötelezettségek, azaz az adásvételi vagy átruházási okiratnak a bányahatóságnál történő bemutatása alól. Második rész A KINCSTÁRI BÁNYAIGAZGATÁS I. A kincstári bányaigazgatás központi szervei 1867-1945 'X A bányászat terén az államigazgatásra nem csupán a jogrendező és jogvédő felada­tok hárultak, nem csupán a bányászatnak, mint az ország gazdasági élete rendkívül je­lentős ágának a minél zavartalanabb működését kellett biztosítani, hanem az állam­kincstár kezében lévő bányák gazdasági és műszaki vezetését is el kellett látnia. Az állam bányászati vállalkozásai az elmúlt századok örökségeként a fémbányászat, ezen belül is

Next

/
Oldalképek
Tartalom