Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 187 A rendelet következtében a Tanácsköztársaság központi kormányszerveire egészen más jellegű feladatok hárultak, mint korábban a Pénzügyminisztériumra. A polgári korszak bányászati közigazgatásának a feladatai nagyrészt a polgári társadalom által alkotott anyagi bányajogból fakadtak, s természetes, hogy a termelőeszközök tulajdonviszonyának megváltozásával ezek a teendők lényegesen csökkentek. A bányák köztulajdonba vételével együtt járt, hogy a bányaigazgatási szervek fő feladata a bányászat műszaki és gazdasági irányítására tevődött át. A nagy horderejű rendelet megkövetelte, hogy az igazgatást is az új viszonyoknak megfelelően szervezzék át. Már a rendelet soraiból arra lehet következtetni, hogy a bányászat irányításával járó teendőket a Szociális Termelési Népbiztosság végezte, s e népbiztosságnak a következő napokban kiadott rendelkezései szintén ezt igazollak. A Szociális Termelési Népbiztosság belső szervezeti felépítéséről azonban nem tudunk képet adni, mivel az iratanyag úgyszólván teljes egészében megsemmisült. A köztulajdonba vett bányák üzemi és műszaki irányításának a Szociális Termelési Népbiztosság által történt átvétele után azonban továbbra is a Pénzügyi Népbiztosság hatáskörében maradtak az államosított bányák gazdasági, illetve pénzügyi ellenőrzésével járó feladatok. Ezt a munkakört a Pénzügyi Népbiztosság 1919. május 15-ig, a Népgazdasági Tanács felállításáig látta el. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a bánymunkások helyzetével kapcsolatos ügyek intézése viszont a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság hatáskörébe került. Ez a népbiztosság foglalkozott a munkásság szociális helyzetével, továbbá a munkásvédelem, munkásbiztosítás, munkásnyilvántartás és munkaügyi statisztika kérdéseivel. 1919. április 10-én jelent meg a Forradalmi Kormányzótanács LI. számú rendelete, mely a „munkásbiztosítás ügyét a szociális termelési, a földművelési és a pénzügyi népbiztosság hatásköréből a munkaügyi és népjóléti népbiztosság hatáskörébe utalja át." „A munkásbiztosítás összes intézményei —, mondotta a rendelet — különösen az Országos Munkásbiztosító Pénztár és alárendelt szervei, a fennmaradó vállalati és magánegyesületi betegsegélyező-pénztárak, az Országos Gazdasági Munkáspénztár, a kincstári telepeken létező munkástársládák és nyugellátási intézmények és a bányatársládák a munkaügyi és népjóléti népbiztosság felügyelete és ellenőrzése alá tartoznak." A népbiztosság munkásbiztosítási csoportja már május folyamán arról értesítette a Pénzügyi Népbiztosságot, hogy a bányatárspénztárak alapszabályainak gyűjteményét a Szociális Termelési Népbiztosság bányafelügyeleti szakosztályától átvette, és egyben kérte a Pénzügyi Népbiztosságot a hiányzó alapszabályoknak a volt Pénzügyminisztérium levéltárából való előkeresésére. A jelzett munkásügyeket szintén 1919. május 15-ig, a Népgazdasági Tanács felállításáig intézte a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság. A Tanácsköztársaság gazdálkodásának egységes vezetése és ellenőrzése érdekében a Forradalmi Kormányzótanács 1919. május 19-én kelt, XCVII. sz. rendeletével „Népgazdasági Tanácsot" állított fel. A Népgazdasági Tanács feladatait és szervezetét a rendelet a következőkben szabta meg: „2. § A Népgazdasági Tanács hatáskörébe tartozik a termelésnek és a javak elosztásának egységes irányítása, a gazdálkodást tárgyazó rendeletek kibocsátása és végrehajtása, úgyszintén a termelésnek, valamint az elosztást végző szerveknek a műszaki és gazdasági ellenőrzése.