Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 177 dott és a bányabiztosságok kerületéhez tartozókat pedig a legközelebbi meghosszabbítás alkalmával a biztosságokhoz kellett átadni. Hasonló eljárást írt elő e rendelet a zártkutatmányokra vonatkozóan is. VI. A bányahatóságok feladatai az 1911. évi VI. és VII. te. végrehajtásánál A bányászati törvényhozás terén a bevezetőben említett okok miatt a dualizmus korában nem történt érdemleges jogalkotás. A szén jogi kérdésén sorra buktak meg az új bányatörvény megalkotására irányuló kísérletek, ezért a gyakorlati élet által felvetett bányajogi vagy igazgatási problémákat csak toldozgató-foldozgató rendeletekkel igyekeztek megoldani. Az első világháborút közvetlenül megelőzően két olyan törvényalkotás született, amelyek következtében az általános bányaigazgatási szervek feladata is jelentősen bővült: az 1911. évi VI. törvénycikk az ásványolaj félékről és földgázokról, valamint az 1911. évi VII. törvénycikk a káliumsókról. Mindkét törvénycikk az említett ásványok kibányászását az állam részére tartotta fenn, s ennek következtében a bányahatóságok teendői is jelentősen módosultak ezek felderítése vagy kiaknázása esetén. Az 1911. évi VI. törvénycikk, melyet a közhasználatban röviden csak olajtörvénynek nevezztek, kimondotta, hogy az ásványolaj (kőolaj, petróleum, nafta) és földkátrány, valamint az ásványolaj félékkel együttesen előforduló földviasz (ozokerit), végül a természetes településben előforduló éghető földgázak kutatási és bányaművelési joga az államot illeti. Míg korábban az ásványolajfélék bányászata az általános bányatörvény és a kapcsolatos jogszabályok alapján történt, az 1911. évi VI., az ásványolajfélékről és a földgázról szóló törvénycikk életbelépése után már csak e törvényben foglalt módosításokkal lehetett az előbbieket az ásványolaj bányászatára alkalmazni. A törvénynek a pénzügyminiszter által kiadott 1911. évi végrehajtási utasítása már pontosan meghatározta, hogy az ásványolaj féléknek milyen fajaira terjedt ki az állam bányászati monopóliuma. Ennek értelmében az állam kizárólagos joga volt a földolaj, földkátrány, a földolajjal vagy földkátránnyal együttes településben előforduló földviasz, továbbá a földgáz kutatása és bányászata, ellenben a többi bitumenes ásványok, a magában (földolaj vagy kátrány nélkül) előforduló földviasz, a földszurok, a termésaszfalt, a bitumenes pala, a bitumenes mészkő, a bitumenes homokkő továbbra is a szabad bányászkodásra fenntartott ásványok között maradtak, s ezeket továbbra is a bányatörvény szabályai szerint lehetett bányászni. 1. Az ásványolaj- és földgázkutatásnál Az állam az ásványolajfélék és a földgáz kutatását csak a bányatörvényben megszabott kutatási engedély alapján, a kiaknázást pedig csak bányaadományozás alapján gyakorolhatta.(VI. te. 3.§). A fenntartott ásványok kutatására kiadott engedély az ásványolaj és földgáz kutatására nem jogosított fel, ezért a törvény életbelépése után az ilyen okiratra a bányakapitányságnak záradék alakjában rá kellett vezetni, hogy , Jelen kutatási engedély az ásványolajfélék és a földgázak kutatására nem jogosít fel"