Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

160 Vörös Antal mely a bányaüzem megszorítását vagy bővítését eredményezte, hivatalból értesíteni. / (V. sz. 72. §) Külön adományozott vájnamértékeket a birtokosok kérelmére egy főváj ássál ellátott nagyobb telekké lehetett egyesíteni, ha azok egymással határosak voltak és az egyesítés által a bányaművelés célszerűbbé vált. Ha az ilyen tárnákra jelzálogos terhek voltak bejegyezve, az összesítést csak akkor lehetett megengedni, ha a hitelezők beleegyezésüket és nyilatkozatukat adták arról, hogy a terheket milyen rendben ruházzák át az egyesített birtokra. (Á.b.t. 112. §) Az egyesítés célszerűségét a bányakapitányságok ítélhették csak meg, s az ilyen kérvényeket kizárólag ide lehetett beadni. A bányakapitányságnak meg kellett győződnie a bányajárásnak a már ismertetett módon történő megtartása révén arról, hogy az egyesítésnek nincsenek-e meg az említett akadályai. A bányajárás során a fektetési térképeket is kiigazították, a felvett jegyzőkönyv alapján pedig a bányakapitányság döntött az összesítés megengedéséről. A kérelem elfogadása esetén új adományozási okmányt adtak ki, a régibb adományozások adatainak a feltüntetésével. A régi adományozási okmányokat azonban a visszaélések elkerülése végett a bányakapitányság bekérte és azzal záradékolta, hogy azok tárgyai egy új összesített bányatelek részei. Értesíteni kellett továbbá az illetékes bányabíróságot a telekkönyvezés végett és gondoskodni kellett az új kicövekelésről. (V. sz. 73-76. §) Ha az összesítendő telkek két kapitányság területén voltak, az engedélyt csak a két hatóság egyetértése alapján lehetett kiadni. Amennyiben ezek nem értettek egyet, a főhatóság határozott, mely egyúttal azon bányatelekkönyvet is kijelölte, melybe az összesített telket bejegyezték. (Á. b. t. 114. §) A bányakapitányságoknak hasonló feladatuk volt, ha egy egyszerű vájnamérték, vagy nagyobb bányamező felosztására adtak be kérelmet. (Á. b.t. 115-116. § és V. sz. 77. §) Minden épület, műhely, stb., mely az adományozott bányászati jogosítvány gyakorlására szükséges volt, a bányaművel egy egészet alkotott, tehát ezeket mind a bányatelekkönyvekbe, mind a bányahatóságok feljegyzési könyveibe be kellett jegyezni. (Á.b.t. 117. §) A birtokváltozást az új tulajdonosnak a szerzési okirat mellékelésével a bányahatóságnál kellett bejelentenie, ahol, meggyőződve a szerző bányabírhatási jogáról, az átruházást megerősítették. (Á. b. t. 122. § és V. sz. 78. §) Olyan vájnavizek fölött, melyeket a bányavállalkozó fakasztott fel, más külvizekkel való egyesülésig őt használat tekintetében előjog illette meg. Ha ilyen vizeket mások vettek igénybe, a bányahatóság nyilatkozatra szólította fel a birtokost, hogy öt éven belül szándékozik-e a vizet felhasználni. Ha a nyilatkozat a kitűzött határidőn belül nem érkezett be, vagy a tulajdonos a joggal nem akart élni, a vizeket másoknak lehetett adományozni. (Á. b. t. 128-129. §) A bányaművelés által nyert, fenn nem tartott ásványokat a bányabirtokos csak akkor sajátíthatta el kárpótlás nélkül, ha azokra a bánya- vagy hutaüzlete miatt szüksége volt. Más esetekben köteles volt azokat a földbirtokosnak, kinek földje alatt voltak, felajánlani. A földbirtokos az ilyen ásványokat a művelési és szállítási költségek megtérítése ellenében magához válthatta. A földtulajdonosnak jogában állt az ő telkén előforduló fönn nem tartott ásványokat feldolgozni, ha ezzel a bányaüzletet nem gátolta. A vájnán belül előforduló ilyen ásványokat azonban már csak a bányatulajdonos