Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.
A büntetőjogtörténet kutatásának lehetőségeiről 13 vember 1-én rablógyilkosság vádjával őrizetbe vett Kompordiák Pál 23 esztendős dubavai lakos „másokat elrettentő üdvös példaként kötélre ítéltetett' és 1782. február 25-én „távozott' a börtönből. Simó Mátyás 45 éves felsőkéinek! lakost pedig 1781. november 1-én fogták be emberölés vádjával, ő „túlságosan sok súlyosbító körülmény találtatván, lefejezésre ítéltetett", majd „távozott" a börtönből 1781. december 20-án. Hova távoztak ezek a halálraítéltek? A másvilágra? A megye felületessége miatt ez a táblázatból nem derül ki. 32 A tabellában szereplő más adat vagy a fogalmazás módja azonban olykor segíti a kutatót abban, hogy az ítélet végrehajtásának megtörténtére vonatkozó következtetéseket vonjon le. Veszprém 1782. II. félévi rabtabellája szerint Csányi Antal 23 éves kenései legényt igen súlyos istenkáromlásért nyelve kitépésére, akasztófára és holttestének máglyán való elégetésére ítélte a megyei büntetőtörvényszék, a bejegyzés fogalmazása azonban olyan („holtteste máglyán elemésztetett" - mortuum autem cadaver rogo consurnptum est), hogy a kutatónak nem lehet kétsége az ítélet végrehajtásáról. Más esetben a tabella adatai nyújtanak a válasz megfogalmazásához segítséget: e veszprémi tabella szerint ugyancsak halállal büntettetett (capitali supplicio affectus est) Sárközi Mihály 37 esztendős mányi (Fejér m.) megrögzött tolvaj is, akinek megjavulására a törvényszék semmi reményt nem látott. Más — erre vonatkozó — adat Sárközi nevénél nem szerepel. Ugyanezen tábiázat szerint viszont Mészáros Pál 30 éves sikátori lakos (őt felesége megöléséért ítélték halálra), és Büttösy József 26 esztendős debreceni születésű ötvös peranyagát (utóbbi pénzhamisításért kapott fő- és jószágvesztésre szóló marasztalást) kegyelmi döntésre felterjesztették az uralkodóhoz és a döntés megérkezéséig az ítélet végrehajtását felfüggesztették. 33 Ezen adatok alapján „vélelmezhető": Sárközi Mihály ítéletét végrehajtották. A tabellákat értékelve a kutatónak azt is meg kell állapítania, hogy nagyon kevés megye tisztségviselői végeztek szép, kulturált munkát a táblázat összeállításánál — de ilyenek is akadnak: külön tüntetik fel az elítélteket (a „rangjdősség" szerint — tehát elsőnek azt írják be, aki legrégebben került be a börtönbe) és külön az „őrizeteseket", ezeket is a befogás sorrendjében. Olykor azonban a kutatónak az a benyomása, hogy a megye emberei a lista összeállításánál szándékosan „zavarták meg a vizet", ezért fordulhatott elő például, hogy 1783. I. félévi tabellájában 120 rab adatait adja meg Temes megye a helytartótanács részére, de a lopásért halálra ítélt (ki is végzett) Szandulov Sztánó adatai a táblázat közepén „bújnak meg", pedig a lajstrom előtte levő részében több olyan személy neve is olvasható, aki csak később került be a megye börtönébe. Még 1785-ben is fordulnak elő gyorsan végrehajtott halálos ítéletek, holott II. József a Hont megyei emberevő-per után támadt nagy botrány kapcsán elrendelte, hogy a halálos ítéletet nem lehet végrehajtani mindaddig, amíg a jóváhagyó döntés az udvartól meg nem érkezik. Ennek ellenére Zalában 1785. január 17-én Markó János 28 éves tilaji juhászt (aki éveken át az erdőkben betyárkodott, kirabolta az utazókat, közülük számosat megsebesített, hármat meg is ölt) a törvényszék kerékbetörésre ítélte és az ítéletet már január 21-én végre is hajtották. Kovács József 40 éves arácsi parasztot pedig 3, OL, C-43: 1782/Sauska, No.4, pos.157. 33 OL, C-43: 1783/Fabiankovics, No. 19, pos.71.
