Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei / 111–139. o.
122 Jakó Zsigmond inibi legitime convocatis et presentibus, accedendo recaptivassent ipsas possessiones prenominatas nominibus jurium eorundem, videlicet Heinrici abbatis et sui conventus, et statuissent ipsas cum integris decimis et tributis duobus, scilicet in eadem villa Monustur et Apathyda, necnon omnibus earum utilitatibus et utilitatum integritatibus preaicns rieinnco aöbatí et suo conventui, SUD cems et antiquis metis, juxta tenorem littere vestre et formán mandati vestri ac in singulis earundem possessionum commetaneis et vicinis, ut superius est expressum, presentibus, legitimis diebus expectantibus et ibidem existentibus, nullo penitus contradictore apparente. Datum in festo Beati Barnabe apostoli, anno quo supra. A monostor birtoklásának folytonosságát bizonyító oklevél hitelességét szintén Francisc Pali vonta először kétségbe. 31 Petru lambor azonban még az ő figyelmeztetése után is megkísérelte védelmezni ezt az otromba hamisítványt. 32 Szükséges tehát összefoglalni azokat az érveket, amelyek alapján ezt a szöveget is végleg a monostor XIV. századi hamis oklevelei közé sorolhatjuk. Ezek az érvek a következők: A királyi parancslevél (4. sz. oklevél) elemzése során már kiderült, hogy a szövegben említett királyi ember legalább fél évszázaddal később élt, az apát neve pedig teljesen légből kapott és félreértésen alapul. Az apátság ekkori tényleges birtokviszonyai bizonyíthatóan nem egyeztek az itt leírtakkal. Például Saságról ismeretes, hogy 1291-ben az erdélyi püspökség birtoka, és Péter püspök 1295-ben a Borsa nemzetséget illető felerészt is megszerezte egyháza számára. 3 3 Megjegyzendő, hogy Monostor és Szentbenedek (egyébként szintén hamisított) 1297. évi határjárólevele is úgy beszél Saságról, mint nem apátsági birtokról. Gergelyfája is 1304-ben magánbirtok, és tulajdonosai szerint a tatárjárás előtt szintén az övék volt. 34 Hamis minden oklevél, amellyel ez a szöveg tartalmilag összefügg, illetve amelynek társaságában és átiratában reánk hagyományozódott. Végül a királyi parancslevél és a káptalani jelentés között olyan kronológiai zűrzavar uralkodik, amilyen valóságos ügyintézés esetén véletlenül sem állhat elő. A jelentés ugyanis korábban (június 11-én) kelt, mint az iktatást elrendelő parancslevél (június 24.). Ez csak úgy eshetett, hogy a hamisító szolgaian követte mintaokleveleit. A szöveg ekkor sem mentesül a kronológiai képtelenségektől, ha feltételezzük, hogy a jelentés valójában nem 1296-ban, hanem a következő esztendőben kelt, és az anno quo supra évjelölés valami rejtélyes szövegromlás folytán az átírások során keletkezett. Milyen elfogadható magyarázatot lehetne ugyanis adni arra, hogy a király 1296: június 24-i parancsát az erdélyi káptalan csak 1297. február 2-án foganatosítja és még ezután is hónapokig, június 11-ig vár az iktatásról szóló jelentés kiállításával. A jelentés azonban azért sem keltezhető 1297 júniusára, mert ez év tavaszától - ha hihetünk okleveleinknek — már nem is Henrik, hanem Lázár fráter volt a konvent apátja (6. sz. oklevél). 31 Pali: i. m. = SMlstM 2/1957. 399. Gegyzetben). 3Í lambor, Petru: Atacurile cumano-tátare asupra Transilvaniei ín a doua jumatate a veacului al XIIMea.In: AnIIst 17/1974,218. (jegyzetben). 33 UbI. 176-177. - TFirnh 189-190. 3 *Ub I. 208. - TFirnh 203. - DL 29106, 29108.
