Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei / 111–139. o.

JAKÓ ZSIGMOND A KOLOZSMONOSTOR1 APÁTSÁG HAMIS OKLEVELEI A középkor kutatása a második világháború befejezése óta eltelt évtizedekben nagy lépéseket tett abba az irányba, hogy módszereit az eddiginél pontosabb és tárgyilagosabb megismerés eszközeivé fejlessze. A korral foglalkozó összes diszciplínák eredményeinek egybefogása, az egységben való szemlélés és láttatás általános igénnyé vált mindenfelé. A tudományban azonban minden új lépés az előzményekre, az eddigi eredményekre épül, és ezért medievisztikánk megújulása sem képzelhető el a nyugat-európai példák egyszerű átvétele útján. Nálunk azonban a korábbi idők történészei nem végezték el azokat az előmunkálatokat, amelyek pedig feltételei ennek a nagyon esedékes korszerű megújulásnak. A középkori írásos emlékanyag feltárásának és kritikai ellenőrzésének feladatai a mai történésznemzedékre várnak. Ezek pedig háládatlan, közönségsikerrel eleve sem kecsegtető, tehát kevésbé csábító, terhes feladatok. De megkerülhetetlenek, ha lépést akarunk tartani a tudomány fejlődésével. A korszerű medievisztika módszerei feltételezik a forrásgazdagság bizonyos menynyiségi szintjét. Magunk legsürgősebbnek a levéltárak mélyén őrzött középkori okleveles anyag mielőbbi feltárását véljük. E munka jelenlegi módszerei és üteme mellett ugyanis kutatóink még egy évszázad múlva sem jutnának abba a helyzetbe, hogy megállapításaikat a teljes tényanyag ismeretére alapozhassák. Ezzel párhuzamosan szintén sürgősen elvégzendő feladat középkori okleveles anyagunk kritikai ellenőrzése. Megengedhetetlen ugyanis, hogy még medievisztikai szaktanulmányokban is lépten-nyomon felbukkanjanak olyan állítások, amelyek hamis okleveleken alapulnak. Ez a tevékenység egyben otthonosabbá tenné történészeink körében is a filológia és a szövegkritika módszereit, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a középkori írásos emlékekből torzítatlanul hámozhassuk ki a históriai tartalmakat. Mivel a középkori oklevélhamisításoknak szinte minden esetben gyakorlati, vagyonjogi indítékai voltak, és a valóságtól mindig csak a vitatott részekben tértek el, a kritika azt is tisztázhatja, hogy a történész az egyes hamisítványok adataiból mit és melyik korra vonatkozóan használhat fel valóságos információként. Az alábbiak rendjén az Erdély középkori írásbeliségében kiemelkedően fontos szerepet játszó kolozsmonostori Benedek-rendi apátság legkorábbi okleveleinek egy csoportját vesszük kritikai ellenőrzés alá. Az apátsági hiteleshely középkori jegyzőkönyveinek feltárása során bukkantunk rájuk, és az intézmény történetének vázolásakor nem kerülhettük el megvizsgálásukat. Lehetetlennek látszott ugyanis számunkra, hogy az eddigi irodalom nyomán, akár érintőleg is, olyan forrásokra alapozzunk, amelyek való1 * t